Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere melléküzemágai kezdték átvenni, amelyek eredeti feladata a mezőgazdasági termékek továbbfeldolgozása volt, de az iparvállalatok túlkoncentráltsága miatt jelentkező résztermékhiány (például öntvények, kötőelemek, egyszerűbb alkatrészek folyamatos hiánya) arra késztette a tsz-melléküzemágakat, hogy a nagyvállalatokat igyekeztek ellátni olyan alkatrészekkel és résztermékekkel, amelyek gyártása a nagyüzemben (a kis sorozatnagyság vagy profilidegenség miatt) nem volt gazdaságos. Ugyanakkor a reform nagymértékű jövedelemdifferenciálódást indított be, ami jelentős társadalmi feszültségekhez vezetett. A jövedelemdifferenciálódás egy része abból származott, hogy egy olyan gazdaságban, amelyet alapvetően a termékek (különösen az alkatrészek, résztermékek) hiánya jellemez, a termelők - a reform által biztosított szabadabb árképzés mellett és konkurencia, piaci verseny hiányában - tetemes nyereséget érhettek el. Egy másik, még szembetűnőbb jelenség volt a mezőgazdaság és ipar eltérő bérszabályozása, aminek következtében ugyanazzal a munkával a tsz-mel- léküzemágban dolgozva akár két-háromszor is annyit lehetett keresni, mint egy nagyüzemben. A kiéleződő gazdasági és társadalmi feszültségekre a politikai vezetés az 1972-es MSZMP KB határozatával válaszolt, amely részben külön központi intézkedéssel emelte a munkások bérét (8%-kal), de ami ennél is fontosabb, ötven kiemelt nagyvállalat esetében a határozat rendelkezett arról, hogy azok működési feltételeit biztosítani kell, vagyis a szabályozók hatásaival szemben - szükség esetén - egyéni elbírálásban részesülhettek. E mellett, már korábban, az 1971-75-ös IV. ötéves terv elfogadásakor az ipar korszerűsítése érdekében hat központi fejlesztési programot indítottak el. A gazdasági reform hívei ezt a fordulatot visszarendeződésként élték meg, és nagyjából ettől az időtől kezdve indult be az a folyamat, amelyben a reformot támogató erők, akiket azután mint reformközgazdászokat emlegettek, egyre inkább szembe kerültek a nagyvállalati, ezen belül különösen az ipari vezetőkkel. A szaksajtóban és a szélesebb közönség által olvasott sajtóban is egyre másra jelentek meg olyan cikkek, amelyek főleg az iparvállalatokat kritizálták. A nagyvállalatok vezetői „vörös bárok”, a nagy mezőgazdasági üzemek vezetői „zöld bárók” lettek, ennek tipikus példái Horváth Ede, a Győri Vagon és Gépgyár vezérigazgatója és Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság vezetője. A legnagyobb - általában veszteséggel küzdő - vállalatokat egy 1967-es amerikai film címe alapján elnevezték a „piszkos tizenkettő”-nek. 89
