Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere 6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere A rendszerváltás gazdasági és társadalmi hatásait látva felmerül a kérdés, hogy miért volt olyan végtelenül sürgős, kapkodó, nemzeti értékeinket elherdáló a hírhedtté vált hazai privatizáció, az állami vagyon magánkézbe adása, az „eredeti tőkefelhalmozás”. Vannak, akik azt állítják, hogy ezzel a nyugati hatalmak zsarolták Antall József miniszterelnököt. Vannak, akik a szabad piacgazdaság minél előbbi megteremtését és ezáltal a gazdaság fellendülését remélték ettől. Megint mások az ország eladósodásának csökkentési szándékát látták az így összejött állami bevételből. Többen a modern gyarmatosításunk eszközét fedezik fel benne. Egyesek azt állítják, hogy hatékonyabb a vagyon, ha nem az állam, hanem a magántulajdonos birtokolja és kezeli. Akármelyik állítás is volt az indíték, tény az, hogy jóvátehetetlen, bűnös cselekedetek sorát indította el a privatizáció. Van abban a minősítésben sok igazság, amely szerint ez nem volt más, mint „Háború a nemzet ellen”. Ehhez hozzá kell tenni, hogy akkor a rendszerváltást levezérlő „elit”- nek, sem a kormánynak, sem az MSZMP-nek, sem pedig a kialakuló új pártoknak nem létezett a nemzet felemelkedését célzó kiérlelt víziója, terve. Az akkori vezető elit egyik oldalon sem volt képes, vagy nem is törekedett arra, hogy ilyen programot összeállítson. Emiatt azután a rendszerváltás során nem is volt miben „köz-megegyezni”. A „békés átmenet” alkudozással, paktumok kötésével való biztosítása a hatalomváltásban minden más fontos távlati nemzeti célt és feladatot háttérbe szorított. A rendszerváltás legfontosabb lépései szinte spontán, nagy konspiráció mellett, a közvéleménytől elzárva mentek végbe. Gazdasági kérdések egyedül a háromoldalú kerekasztal gazdasági munkabizottságában merültek fel és ott is olyan formában, hogy az MSZMP és az új pártok képviselői alapvetően egyetértettek a liberális közgazdasági elvek (privatizáció, dereguláció, liberalizáció) rendszerváltás során történő alkalmazásában. Ellenvéleménnyel csak a harmadik oldal (szakszervezetek, Hazafias Népfront és más régebbi, vagy újonnan alakult civil szervezetek) képviselői éltek, akik a radikális neoliberális reformok helyett egy lassúbb fokozatos piacgazdasági átmenet koncepcióját vetették fel. E gondolatokat 85
