Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... a politikai hatalom volt és leendő képviselői azonban nem hallgatták meg, sőt általában nem szenteltek különösebb figyelmet a gazdasági kérdéseknek, mert a rendszerváltás főszereplői körében általános volt a meggyőződés, hogy a fő feladat a piacgazdaság kereteinek mielőbbi kialakítása, a többi pedig már alapvetően a piac dolga. A rendszerváltás gazdaságpolitikáját meghatározó tényezők, értve ez alatt az eszmeáramlatokat és az ezeket képviselő, esetleg már politikussá átalakul szakértőket, azonban nem a semmiből bukkantak elő, előzményeik egészen a gazdasági mechanizmus hatvanas évekbeli reformjáig visszavezethetők. Az, hogy az ötvenes évek gazdaságpolitikáját, mindenekelőtt a gazdaságirányítás merev tervlebontásos rendszerét reformálni kell, az ötvenes évek első felének tapasztalatai alapján egyre nyilvánvalóbbá vált. A korszakot az ipari nagyvállalatok dominanciája jellemezte, amelyeknek rövid határidőre lebontott naturális terveket kellett teljesíteni. A Lenin Kohászati Művekben például minden nap reggel 8 órakor „K” telefonon jelenteni kellett Vas Zoltán tervhivatali titkárságára az eltelt 24 óra során termelt nyersvas mennyiségét, a kohók esetleges üzemzavarának idejét és okát. Az akkori gazdaságpolitikai felfogásra jellemző volt az, hogy nem volt különösebben érdekes, hogy egy üzem milyen anyag- és energiafelhasználással, vagy mekkora élőmunka ráfordítással, vagyis milyen költséggel termel. Az önálló cselekedetekre igen kevés lehetőség nyílott. Az LKM-ben például előfordult, hogy a vezérigazgató szigorú elmarasztalásban részesült amiért „önhatalmúlag” leburkoltatott egy üzemek közötti rövid, sáros, rendszeres szállítási elakadást okozó útszakaszt, mivel az nem volt arra az időre központilag betervezve. A kutatás, fejlesztés, beruházás, karbantartás - melyek létkérdések egy termelőüzemben - különösen szigorú külső pénzügyi kontroll alatt voltak. Minden időszakos vállalati revizor ezek előírásainak az időnkénti megsértését kifogásolta. A merev központi szabályok szinte egyértelműen fékezték a fejlesztést, a korszerűsítést, amennyiben azok elsősorban a hatékonyságot, a gazdaságosságot célozták. Olyan is előfordult, hogy az állambiztonsági szervek azt vizsgálták, hogy a szovjet GOSZT szabvány szerint készülő lövegek gyártása során történt-e szabotázs cselekmény. A bérezés terén sem volt mozgástér. Szigorú, merev, központi bérszabályozás volt életben a vállalatoknál. Munkaügyi, személyzeti kérdésekben is meg volt kötve a keze még a vezérigazgatónak is. 86
