Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
4. A Lenin Kohászati Művek története A végrehajtott nagyberuházás után igénybe vett hiteleket (mintegy 10 milliárd forintot), a gyár a megváltozott feltételek miatt nem tudta visszafizetni, ezért a maradó tartozásokat a költségvetés 1986-ban jóváírta. Az ezzel párhuzamosan megkezdett hatékonyságjavító és szervezet-korszerűsítő intézkedések hatására a vállalati befizetések 1988-ban hosszú idő óta először haladták meg a költségvetési támogatások összegét. A hosszú távon nyereséges működéshez azonban újabb beruházásokra és forgóalap-növelésre lett volna szükség. A kilencvenes években a gyárat egyszerre sújtotta az acélipar recessziója és a KGST válsága. Az anyagigényes ágazatok - így a kohászat - hatékonysága egyre csökkent és válságba került. A válságból való kilábalás érdekében a vállalat vezetése 1987-ben - megtartva az előző években kidolgozott stratégia fő irányvonalát - a termékszerkezet átalakítására, a fejlesztésekre és a visszafejlesztésekre tervet dolgozott ki. Az 1990-ig szóló 3 éves stabilizációs időszakban a vállalat radikális átalakítást tervezett mennyiségcentrikus termelési szerkezetének korszerűsítésére, a magas technológiai színvonalú nemesacélgyártási rendszer kialakítására. Ennek keretében célul tűzték ki az ötvözött és nemesacélok folyamatos öntését, valamint energiatakarékos és minőségjavító intézkedések bevezetését. A gazdálkodás feltételei azonban újra kedvezőtlen fordulatot vettek. A kereskedelmi bankok kialakításával egy időben, 1987-ben a Magyar Hitelbank egyszerre megvont több mint 2 milliárdos hitelt az egyébként is kevés forgóalappal rendelkező gyártól. A rövidlejáratú hitelek nagymérvű csökkenése az átlagos sorbanállás növekedését eredményezte. A vállalat a készpénzhiányt a készpénzt helyettesítő váltóforgalom növelésével ugyan igyekezett pótolni, de az a pénzgazdálkodás terén csak részmegoldást eredményezett. Az 1980-as évek második felében a gyárból új társaságok kialakítását kezdték meg, ami elsősorban a másodtermékeket gyártó egységeket, így a csavar- és húzottáru, kovácsolt és öntött termékek gyártását érintették, ahol leányvállalatok alakultak, amelyek később részvénytársasággá, illetve korlátolt felelősségű társaságokká alakultak át. A vállalatvezetés igyekezett szerepet vállalni az aktuális gazdasági-mechanizmusok kísérleteiben. Például VGMK-kat (vállalati gazdasági munka- közösség) hoztak létre, részt vettek a „Fordulat vagy reform” programtervezet kidolgozásában. A gyakori szabályozóváltoztatások miatt azonban a vállalatirányítás feltételei egyre kiszámíthatatlanabbakká váltak, ennek következtében a bizalom 49
