Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
_________________________ A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Drótos kitért az LKM belső racionalizálási eredményeire. A racionalizálás keretében - többek között - 5000 fővel csökkentették a vállalati létszámot, diverzifikálták a termelést, új leányvállalatokat hoztak létre és más hasonló intézkedéseket vezettek be, ennek ellenére nem sikerült a vállalatot életben tartani. Drótos szerint a diósgyőri kohászat 1989-es politikai rendszerváltás utáni teljes megszűnésének fő okai összetettek, amelyekből döntő jelentőségűként a következő három folyamat emelhető ki: (1) Az 1980-as években már megjelent és a rendszerváltás után felerősödött hibás, neoliberális gazdaságpolitika, a pénzügyi lobbi hatalmi túlsúlya. Fokozatosan kialakult és kormányzati befolyásra tett szert egy naiv, illúziókra épülő, nyugati „gyarmatosító szemléletű” iparirányítási törekvés. Döntően a gazdaság makró folyamataira koncentráltak, a reálgazdaság, a mikrogazdaság a figyelem perifériájára szorult. Ez a magyar állami vállalatok erejét, versenyképességét először legyengítette, ami jelentősen hozzájárult az államszocializmus bukásához. Majd - a politikai rendszerváltást követően - a nemzeti ipart, a termelő eszközeiket erőltetett, gyors privatizálásra kényszerítette és ezzel az üzemeket könnyű, olcsó szabad prédává tette, legtöbbjüket, így az LKM-et is, megsemmisítette. (2) Egyezően az Állami Számvevőszék helyi vizsgálatának 1994- es megállapításával, számos súlyos vezetői, irányításbeli szakmai hiba, tévedés, korrupció-gyanús esemény övezte eddig az LKM leépülésének történetét. Ezek a vállalat szintjén, az állam- igazgatásban, a felszámoló szerveknél egyaránt előfordultak. A szakmaiatlanság legsúlyosabb, a gyár sorsát végleg megpecsételő eseménye azonban a két borsodi vaskohászati vállalat közös radikális szerkezetváltása megtervezett programjának elvetése volt. Az e célból létrehozott Tröszt megszüntetésével és ezzel közel egy időben az LKM 43 életképtelen, önálló szervezetté történő szétbomlásával követték el a későbbiek során már helyrehozhatatlan hibát. Ezt az óriási szakmaiatlanságot már újabb hatalmas állami anyagi áldozatokkal, számos felszámolással, újabb befektetők belépésével sem lehetett korrigálni. A cég pusztulása ezért elkerülhetetlenné vált, és az acélgyártás sokadik újraindítása csak az agóniájának idejét hosszabbította meg. A tröszt, a két nagyüzem és a két város, 134
