Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták a megye érintett vezetői erélytelensége, a helyzet kellő átlátásának hiánya is nyilván közrejátszott e folyamatok ilyen alakulásában. (3) A hazai ipar - és benne az LKM - leépülése természetesen nem választhatók el az ebben az időben zajló, a nemzetközi gazdaságot érintő folyamatoktól sem. Erősen hatottak, hatnak hazánkra is korunk posztindusztriális, posztmateriális jellemzői. Többek között a nehézipar korlátozása a fejlett országokban, az acélipar stratégiai jellegének megkérdőjelezése, a társadalmi figyelem, értékrend módosulása, a globalizáció térhódítása, stb. Ezek sok szálon közvetlenül vagy közvetve hatottak a város, a régió társadalmi, gazdasági átalakulására is. Vállalati szinten is súlyos veszteségek származtak a KGST-piac elvesztéséből, az EU-kapcsolatból, illetve, ahogyan ezeket a magyar kormány a termelő ipari üzemek felé továbbította. Végül szólt még az ipari örökség elhanyagoltságáról, amelyben Miskolc - sajnos - rossz példával jár az élen. Ez, azon túl, hogy a nemzet kulturális identitásának, a helyi hazafiságnak, az idegenforgalomnak is fontos része lehetne, a jelenlegi kormány „újraiparosodási” és „a munka társadalma megteremtése” törekvéseinek is szolgálatába állítható lenne. A hatalom azonban ennek jelentőségét egyelőre nem érti. Drótos azonban ebben is „mérsékelten optimista”. Tolnay Lajos pályája szerencsés indulásáról beszélt, amely az LKM-be kerülő fiatal mérnökök számára adott volt. Kezdetben az új hatalommal is jó kapcsolatokat tudott kialakítani, később azonban a központi és a helyi politikai és állami irányítás magára, sorsára hagyta a gyárat. Jellemző, hogy a rendszerváltás óta egyszer sem kérdezték meg a régi, tapasztalt vezetőket a különböző jelentős döntések előtt. Az LKM-ben a technológia eltérő színvonalának feszítő gondjait - ami a fő probléma volt a ’80-as években - elsősorban csak újabb fejlesztésekkel lehetett volna megoldani. A gyárvezetés saját erejéből a kisebb volumenű korszerűsítéseket elvégezte (hántolt-csiszolt hengerelt áru, kovácsolt termékek gyártásfejlesztése, stb.) Tolnay Lajos 67 éves kohómérnök, mérnök közgazdász, 1989-92 között az LKM vezérigazgatója, jelenleg nagyvállalkozó, üzletember 135
