Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták igyekeztek ráerőltetni a magyar gazdaságirányításra. Ebből alakult ki a máig fennmaradt káosz, a gazdaság korábbi versenyképességének elvesztése. Az 1970-es években elkezdődött hibás iparpolitikai törekvés a hazai vállalatok jelentős részét - köztük az LKM-et is - veszteségessé tette. Az 1980-as esztendők tovább növelték a kormányzat legsúlyosabb irányítási problémáját, a teljes kiszámíthatatlanságot. A vállalatokra nehezedő és az idők során fokozódó megszorítások a bankreform következtében megszaporodó bankokon keresztül realizálódtak. Ezek közé tartozott a hitelmérséklés és megtagadás, a kamatok egyoldalú emelése és hasonló megszorító intézkedések. Drótos az elmúlt évtizedek vállalati történetéből kiemelte az LKM 1982-ben befejezett nagyberuházását, a világszínvonalú Kombinált Acélmű megépítését, amely egy innovatív magyar feldolgozóipar mennyiségi és minőségi (tervezett) acélszükségleteinek kielégítésére szolgált volna. Ez az igény azonban, a változó iparpolitika következtében, elmaradt. Ekkor felmerült a kérdés, hogy milyen módon lehet a vállalatot mégis működőképessé, veszteségmentessé és végül nyereségessé tenni? Ez, megfelelő átalakításokkal, rövid időre sikerült is. Drótos 1988 végén egészségi okokból átadta munkakörét, de a vállalat nyereséges gazdálkodása még egy esztendőn át, 1989-ben is folytatódott. 1990-ben azonban súlyos csődhelyzet alakult ki, amelyből az akkori vállalatvezetés már nem talált kiutat. Miskolcon a generális, hosszú távú megoldást az ózdi és diósgyőri gyár közösen végrehajtott radikális szerkezetátalakításában látták. Ez a gondolat - hatalmas ellenállás mellett - a Borsodi Vaskohászati Tröszt megalapításával 1989. január 1-én megvalósulni látszott. Majd egy éven belül az új kormány megszüntette a trösztöt és megkezdődött a vállalat önmagukban életképtelen részekre való feldarabolása. Drótos kitért a hazai vaskohászat jövőjével kapcsolatos szakmai „hitviták” okaira, amelyek politikai töltetet is kaptak és amelyeknek Vályi Péter miniszterelnök-helyettes is tragikus áldozatává vált Diósgyőrben. 1985-re a gazdaság szereplőivel szemben meggyengült a bizalom. Gyakran váltották a vezetőket, ipari minisztereket. E légkörről és a tornyosuló gondokról az LKM vezetése igyekezett tájékoztatni a felsőbb állami és politikai szerveket, de általában eredménytelenül. Ez az eredménytelenség és döntésképtelenség végső kihatásában legyengítette a magyar gazdaságot és ezen belül a magyar ipart, amely - a nagyhatalmak megegyezésével kialakult új lehetőségének figyelembevételével - szinte kínálta a politikai rendszerváltás lehetőségét. 133
