Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
I. melléklet Vezetői portrék Dr. Szeppelfeld Sándor Dr. Szeppelfeld Sándor (1931-1982) szegény diósgyőri munkáscsalád gyermeke, árván, nevelőszülők gondozásában nőtt fel. Öntödei faminta-készítő szakmát tanult, majd képességei alapján ennek az üzemnek lett fiatalon a vezetője. Közben elvégezte az egyetemet és szovjet aspiránsként tudományos fokozatot szerzett és visszatért az LKM-be. Nem közvetlenül nevezték ki Énekes Sándor után vezérigazgatónak, hanem helyettesként kapott beosztást Csépányi Sándor mellett, aki két éven át töltötte be a vezérigazgatói tisztséget, majd miniszterhelyettesnek nevezték ki. Szeppelfeld Sándor rendkívül nagy ambícióval, az ország gazdasági megújításába vetett hittel kezdett gyárvezetői munkájához. Tökéletesen ismerte a szakmát, az LKM belső életét, rendíthetetlenül bízott a szocialista rendszerben, a pátirányítás csalhatatlanságában. Elsősorban pragmatikus, racionális beállítottságú vezető volt. A politikai, társadalmi kérdések iránt nyitott, de a magánéletében inkább zárkózott természetű embernek ismertem meg. Családi élete rendezett volt, szerény anyagi keretek között éltek. Munkásőri tagsággal is rendelkezett és fegyelmezetten eleget tett az azzal járó különböző kötelezettségeknek. Családi házuk kertjében, szabadidejében, titokban szobrokat is faragott. Érzékeny lelkületű ember volt. Fáradságot nem ismerve, szinte megszállottként dolgozott célkitűzései megvalósításán. Szeppelfeld Sándor hat évet töltött az LKM vezérigazgatói munkakörében. Ez idő alatt a következő jelentős változások történtek a vállalat külső és belső működési feltételeiben: • A közgazdasági szabályozók mindinkább elszakadtak a valóságtól, elindult a hazai ipar üzemeinek pénzügyi és egyéb kormányzati eszközökkel történő kivéreztetése. • Az elődje által megálmodott, időközben a Kormány által jóváhagyott nagyberuházás, a korszerű Kombinált-acélmű kivitelezésének az élére állt. Éjt nappallá téve, szinte személyesen irányította a kivitelezést. Lázár György miniszterelnökkel együtt rakták le az alapkövet 1977. december 30-án, és 1980. november 6-án megtörtént az oxigénes konverterből az első csapolás. • Az LKM vezetése - erejét jóval meghaladó mértékben - igyekezett kompenzálni az újabbnál újabb szabályozók által rá rótt veszteségeket, 115
