Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
írók az írószövetség történetéről (1945—57) Magyarországon a munkátalan proli. És olvastam Veres Pétertől is, egyebektől, hogy hogyan élt a földtelen paraszt. Volt hát némi elképzelésem. Tehát azt mondtam: gyerekek, nem ez a döntő kérdés ebben a pillanatban, hanem az, hogy próbáljunk meg egy népnek emberi életet adni! Az első években úgy nézett ki, hogy ez fog is sikerülni. Hát azért ezt próbáljátok megérteni! Aztán amikor kiderült, hogy nem az lett belőle, és kiderült, hogy egy csomó gazemberséget követtek el a kontónkra100, és a hátunk mögött, akkor jött az a fölbolydulás, ami 1953-ban jött, és amiről mindenki beszél ma este!... Akkor jött, és ez lényegében az óta is tart. És mindenkit melegen üdvözlök, aki tényleg egy sort, egy betűt fel tud mutatni, amit nem ebben a szellembe írtam. Tehát azért, ne haragudj, egy harminc éves ember, aki egész életét a városban élte, hogy ő akkor, ’45^-9-ben előre látta, hogy ’51-ben mi történt! Ahogy Kuczka is idézte, szét is estek... Tudtuk, hogy ez nem megy. Érted? Ezt mi tudtuk a városban, hogy ez nem megy. Néhány szerencsétlen, földtelen, nincstelen paraszt, a falunak a legszegényebb tizenkét családja összeállt, hogy csinál egy TSZ-t. Hát ez vicc volt! Hát nem volt, az égvilágon semmi nem volt, tudtuk, hogy ez úgyse fog menni... Hát akkor így láttuk! Köszönöm, akkor csak ennyit. (BESZÓLÁS): De a kérdésre nem válaszolt! Milyen volt ebből a nézőpontból?... BÁRÁNY TAMÁS: Na, mit nem?... Hát az, hogy mindenki, hála istennek, valahogy megélt, egyrészt amint mondták itt: Bölöni kurátorsága, végtelen toleranciája által. De tudtuk, édes, drága öregem, nem volt a világon olyan ember, aki akkoriban a saját szakállára mert volna cselekedni valamit! Valahogy el tudtak tengődni... Németh László úgy tengődött, hogy közben lefordította a Karenina Annát, 866 oldalon, lefordította a Zsurbin családot, aztán lefordította ezt meg azt... (BESZÓLÁS): Azt, hogy Bölöni nem a saját szakállára... BÁRÁNY TAMÁS: Tudtuk. Bocsáss meg! Hál’istennek, valahogy mindenki megélt. Olyan ember nem volt, aki a saját szakállára bármit meg tudott tenni. Édes, drága öregem, bocsáss meg, de hát nem azt kérdezte fiatal barátom, hogy ma este hogy látom!? Hogy nem okozott-e bennem irtózatos konfliktust? Hanem akkor! Ne a mai szemeddel nézd! Mi azt akkor úgy tekintettük, hogy önként félreállnak, leteszik a tollat, a lantot... Hát értsétek 100 Könyvbe, folyószámlára feljegyzett tartozás, adósság. 88
