Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) TAMÁSI LAJOS: Van egy párthatározat 1953-ban, a júniusi párthatározat, amit nem ismertünk, aminek alapján kezdődött az új szakasz politikája. Elsősorban Nagy Imre kormányprogram-beszédében. De hogy mik voltak abban a párthatározatban?... Az előző vezetés kritikájára vonatkozólag, valószínűnek tartom, hogy emiatt nem került nyilvánosságra. Mert, ugye, azt tudjuk, hogy előzőleg a vezetés kint volt Moszkvában, és ott született a döntés, hogy Nagy Imre lesz a miniszterelnök stb., stb. Megint hadd ugorjak egyet: megindult a harc a frakciók, csoportok között. Nagy Imre mellettiek, Rákosi mellettiek... Ilyen egyszerűen mondom, de sokkal bonyolultabb volt. Földalatti harc is volt, iszapbirkózás is volt, de azért legyünk nagyon őszinték: kikristályosodott valami. Nagy iskola volt, és itt nyugodtan merem mondani, és ide merek állni barátaim előtt is, hogy bármennyire is duplán számítanak az idegeinkben, és abban is, hogy fehér hajunk van, vagy már nincs is hajunk - az 1953-tól ’56-ig tartó időszaknak a harcai az írószövetséget egy valóban eleven politikai központtá tudták tenni. Sokan emlékezhetnek rá. KUCZKA PÉTER: Ne haragudj, hogy közbe vágok, tegyük azt hozzá: nem csak politikai központtá, hanem irodalmi központtá. TAMÁSI LAJOS: Természetesen. Vannak időszakok, amikor az irodalom - és ez az időszak olyan volt -, a politikában jelent meg. Én nem látom az írószövetség - se a mai, se a jövő - helyzetét olyannak, hogy szakmai dolgokat kell megbeszélni. Azt nem lehet, szakmai dolgokat csak baráti körben lehet megbeszélni. írók együtt egy magas intelligenciájú, művelt, felelős testület kell hogy legyen. És egy nagy vitafórum! Itt olyan helyzet alakult ki, hogy az írószövetséget magát meg lehetett bénítani, mert leváltották 1954-ben Erdei Sándort, és ide tették Tamás Aladárt. Az írószövetség párt- szervezetének volt egy mechanizmusa. Minden hónapban volt taggyűlés69, ugyan azt meg kellett tartani, összeültek a pártcsoportok, tehát az élet így zajlott. Háromnapos taggyűlések voltak itt, akik emlékeznek rá. (BESZÓLÁS): Hajaj! TAMÁSI LAJOS: Hát idegsokk határán voltunk, aminek városszerte híre volt, és nyilván erre alapozza néhány elvtárs - többek közt Berecz János -, hogy az írószövetség 1956-ban ellenforradalmi központ volt. Én ezt nyugodtan merem mondani, mint az akkori elnökség tagja, hogy ez hazugság! Hazugság! Soha nem volt az írószövetség ellenforradalmi központ, és ezt 69 (Itt) az írószövetség tagjainak gyűlése, ahol az őket érintő ügyekről beszámolnak, azokat megvitatják. 48
