Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. nem lehet se szó nélkül hagyni, se elvállalni. Tessék elolvasni - itt egy ugrás van megint - az írószövetség 1956 szeptemberében megválasztott tisztikarának a névsorát. Ha abban valaki talál egy ellenforradalmárt, akkor mindent visszavonok. Ez megjelent, sőt hallom, hogy a lengyel elvtársak okulására is. CSOORI SÁNDOR: Lajos, hadd mondjak el egyetlen egy, kis történetet, Én abban az épületben dolgoztam, az Új Hang70 szerkesztőségben, ahol az írószövetség is volt, szomszédok voltunk. 23-án 12 órakor egy telefon- hívással engem keresnek, és azt kérdezi tőlem valaki: igaz-e, hogy az író- szövetség tüntetést szervez? Hát én itt voltam! Tüntetést szervez?... Milyen tüntetést? Teljesen izzott körülöttünk a világ már az előző hónapokban is, de hogy tüntetés szerveződik, arról nem tudtam. Gyorsan átmentem az írószövetségbe, és kérdezgettem az emberektől: lesz tüntetés? Senki nem tudott semmit. De délután, s már 12 óra és 1 óra körül az utcán voltak az emberek. Azért mondtam el itt, mert idetartozik. FEKETE GYULA: Sándor, hagyjátok beszélni Lajost! Nálad volt már a szó... LEZSÁK SÁNDOR: Mondjad, Lajos bácsi. TAMÁSI LAJOS: De intsetek ám le, mert ennek itt se vége, se hosz- sza. Sándor, Te légy szigorú elnök!... Az akkori írószövetségi irányításról hadd mondjak valamit. Rémregényeket lehetne írni, és miután már nyugdíjas vagyok, még van is olyan elképzelésem, hogy megírom, amire emlékszem. Kik voltak például a Központi Bizottságban a mi parancskiadóink? Mert így kell mondani... Természetesen, elvtársak, nyugodtan mondhatjuk, hogy ’53-tól mi már lázadó állapotban voltunk, az biztos. Most, ugye, ez sem olyan egyszerű dolog, hogy egy dátumhoz kapcsolódik. Akkor voltam pont 30 éves. Harmincéves korában egy férfinak kell hogy legyen önálló véleménye, és pláne, mikor két-három év óta olyan emberek között voltam, írókra gondolok, vitapartnerként is, mint Veres Péter és mások. Muszáj volt az embernek egy bizonyos szinten értelmesnek is lenni! És tudni kell, hogy miben vagyunk benne! Berendeltek bennünket a pártközpontba a következőkkel. ’53-ban, pontosan nem tudom, ki. - Ja!, Horváth Márton elvtárs! Nem akarom az ő tevékenységét minősíteni, ismerik. - Én úgy tudom, hogy ide meghívták. Rendkívül jó lett volna, ha Horváth Márton eljött volna, mert ő minálunk is többét tud! 70 A DISZ és a Magyar írók Szövetség irodalmi folyóirata, 1952. február-1956. október között jelent meg. 49
