Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) szolidaritást. Javasoltam az elnökségnek a felvételüket. Elmentem Révai Józsefhez és elmondtam neki, hogy milyen körülmények közt éltünk tulajdonképpen a fasizmus alatt, milyen volt a magyar értelmiségi állapota. Milyen kevesen tudtak arról, hogy van szocializmus és marxizmus, milyen szűk körre szorítkozott a párt értelmiségi csoportja, és hogy milyen nagyképességű emberekről van szó. Révai egyetértett ezzel, hozzájárult, hogy felvegyem őket. Én csak azt kértem tőle, hogy a Népszabadságban megvédhessem magam, ha a szociáldemokraták megtámadnak. Meg is támadtak a szociáldemokraták! Elmondtak mindenféle fasiszta bújtatónak, mindennek, a Világosságban38 39, a Népszavában^9, ahol csak tehették. Akkor már Horváth Márton volt a gyakorlati szerkesztő. Hogy kinek köszönhetem, hogy a válaszomat nem közölte mégsem a Népszabadság, nem tudom, de a Magyar Nemzet közölte. És megfeleltem arra, hogy ha egy ország huszonöt év alatt fasizáló- dik, és óriási problémáink vannak, akkor legelső sorban azokra az emberekre kell tekintettel lennünk, és meg kell azoknak bocsátani, akik nagy nemzeti és emberi kvalitásokkal állnak elő, és akik a múltban is elvégeztek valami szép irodalmi munkát, és a jövőben még nagyobbat várhatunk tőlük. Ha nem így gondolkodunk, feleltem a szociáldemokratáknak, nincs új Magyarország! Kárpáti Aurél és Bóka László, akik ismeretlen oknál fogva a szociáldemokrata frakcióvezetők voltak az elnökségben - sosem voltak szociáldemokraták, nem tudom, hogy mit keresnek ott, és hogy kerültek oda -, kiléptek az írószövetség elnökségéből. A lemondó kéziratuk nálam van, megmutathatom. Szabó Lőrinc egy hosszabb vita után írt egy levelet, és meghívott engem és a feleségemet vacsorára. Én Salgótarjánban tartottam egy előadást, megkésve válaszoltam neki. Itt van Szabó Lőrinc könyve, szóról szóra benne van a levél és a válasz. Azt válaszoltam neki: Kedves Lőrinc! Nagyon köszönöm a meghívásodat, de el nem fogadhatom. Nekem ebben a pokolban két családom elpusztult, én soha barátod nem lehetek. Amit tettem, azt az országért és fényes tehetségedért tettem. Ha bármikor életed, munkád, jövőd, lehetőségeid veszélybe kerülnek, fordulj hozzám, mindenkor erőmhöz képest megvé- delek. Én ezt a levelet nem közlöm senkivel. Szabó Lőrinc egy nagyon szép és megindító levélben válaszolt, amelyben azt írta: „Ki ne értené meg az én sebeimet, ha ő maga is most egyetlen seb!” De nem is várta azt, hogy egy Szociáldemokrata napilap, 1945. július— 1948 között. 39 1905-ben alapított baloldali, többszöri újraindítást megért napilap. 26
