Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. feketekávé mellett el fognak múlni emlékeink, és megkötjük a szoros barátságot. De azt remélte, könnyebben tekintünk majd egymásra, és megtaláljuk a barátság útját. Ö itt küldi nekem az Örök barátaink második kötetét, amelyet én is becsülök, és azt reméli, „hogy eljön majd olyan idő, amikor megbékélve és egymásiránti szeretetben ülhetünk le egy baráti asztalhoz.” Megköszöni, hogy ’45 után a János Kórházban40 helyeztem el, és hosszú időkig ápoltattam ottan, amíg meg nem gyógyult. Most ezt is megköszöni: „Köszöni őszintén és nyíltan híved, Szabó Lőrinc.” Hát bent van ebben a könyvben, felolvashatnám. Az volt a meggyőződésem általában, hogy segítenünk kell az embereken, és akin tudtam - ha emlékeznek még az írótársak, hiszen emlékezetüket nem koptatta el a történelem! -, azok tudhatják, hogy ez így is volt. Nagyon nagy problémák voltak ezek az emberi problémák, nagyon nagy problémák voltak az élet kérdései. Az irodalom belső kérdései szinte összefonódtak az emberi élet sorskérdéseivel, és itt, a Szabad Nép egyik számában leírtam mindazt, amit tett az írószövetség az írókért, itt nagy lelkesedéssel elmondtam, hogy hány száz kabátot szereztem, hány száz cipőt, ezt, azt, még nyulat is. Meg is kaptam érte a fizetséget nemsokára: Révai elvtárs marhára sürgetve íratott egy cikket „az írószövetség nyúl-korszakáról”, azzal, hogy ennek véget kell vetni! (BESZÓLÁS): Ez megjelent? BARABÁS TIBOR: Megjelent. S hogy véget kell ennek vetnünk. Hát, nem tudtam lelkesedni sem Révai Józsefért, sem Darvas Józsefért. Egyáltalán, az egész életnek ez a kritikus, nem jó indulatú megítélése, és a körülményekre való tekintet nélküliség nem keltett bennem jó benyomást. De nem tudtam, hogy még rosszabbak is jönnek! Ez az a korszak, amikor a Petőfi-ün- nepségen Horváth Márton megtartotta a Lobogónk: Petőfi című előadását. [bekiabálások, hangzavar.] A párt nevében Horváth arra kért, hogy Illyést én hívjam fel Baracska környékéről, Anna-majorból, mert ő ott fordított. Menjek le hozzá és hívjam fel. Azt mondta: „Minket gyűlöl, Téged szinte gyerekkora óta ismer és szeret. Fel fog jönni!” Én elmentem, éjjel 11-kor értem le, Anna-majorba. Ez egy nagy almáskert volt, amely már akkor nem volt az uradalomé, természetesen. De uradalmi cselédházak álltak benne, Illyés éppen fordított még, Moliére-t... Mondtam neki, hogy most itt van a Petőfi-ün- nepség, a legnagyobb költője a világnak. A mi számunkra igazán nagy költő! 40 1898. augusztus 3-án megnyitott fővárosi kórház, neve: Szent János Kórház. 27
