Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. Ebből a szempontból nagyon érdekes a munkástanácsok esete is, ezért nem érzem indokoltnak Molnár János érvelését, illetve nem értem, mit akar mondani azzal a ténnyel, hogy a munkástanácsok szerepe november 4-e után nőtt meg. Természetesen akkor nőtt meg! Nyilvánvaló, hogy az írószövetség politikai szerepében is változások voltak, ez is természetes, logikus, érthető. 1956 október 23-a előtt a politizálásnak a módja lényegében az volt, hogy vitákban, hogy irodalmi lapok hasábjain - a nyilvánosság lehetősége, legalábbis a társadalom jelentős többsége számára csak ez volt. Az más kérdés, hogy a Politikai Bizottságban, a párt vezető testületében milyen viták folytak. Ebben a helyzetben nagyobb jelentősége van önmagában annak, hogy az írószövetség mit mond. Mert akkor a politizálásnak ez a leglátványosabb formája. S azért csökken a szerepe az október 23-át követő időszakban, mert a politizálásnak sokkal hatékonyabb formái veszik át tőle a szerepet, hiszen maga a kormány próbálja a kezében tartani a változtatásokat. Ebben a helyzetben az írószövetség, noha ugyanazt próbálja tenni, mint amit korábban, akkor is más helyzetbe kerül, akkor is megváltozik a jelentősége, a szerepe mindennek. Ugyanez magyarázza természetesen azt is, hogy a november 4-e után megint megnő a jelentősége, noha az írószövetség ugyanolyan eszközökkel próbálja a nézeteit megfogalmazni, ugyanúgy próbál politizálni, lényegét, módszereit tekintve, mint korábban. A munkástanácsokat említettem. A szerepük nyilvánvalóan november 4-e után nő meg, hiszen ekkor az ’56-ban fölmerült demokratikus és szocialista követelések hatékony politikai érvényesítésének nincsen más szerve. A munkástanácsok nem ismerik el a Nagy Imre-kormányt felváltó új kormányt, nincsen más politikailag hatékony erő, ilyen jelentőségű és ilyen hatékonysággal működő erő, amely képviselni tudná azokat az értékeket, szempontokat, amelyek itt fölmerültek. Ez természetes és érthető. Éppen ezt bizonyítja viszont, a munkástanácsok november 4-e utáni szerepe is, hogy valahol megvolt az az erő, amelyik meg tudta volna tartani az országot az említett értékek, demokratikus és szocialista értékek mellett, noha ez, mondjuk, a látványos napok alatt nem volt olyan nyilvánvaló. Egyszerűen nem helyeződött olyan hangsúly ezekre a szerepekre. Mondom, nem fogjuk most itt eldönteni, én sem fogom eldönteni ezt a kérdést, de az az érzésem, hogy egy nagyobb, minden részletre kiterjedő történeti elemzésben kellene megvizsgálni ezeket a dolgokat. Nem hinném, hogy eljuthatunk igen messze, ha ezeket a színeket rakjuk tovább egymás mellé, noha mi eleve nem vállalkozhatunk ennél többre. 251
