Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. hatalmat akarjuk és védjük-e Magyarországon, az a kétség és a belőle származó zavar a mi lelkiismeretünket is terheli.” Aláírták: Benjámin László, Erdei Sándor, Kónya Lajos, Örkény István, Sipos Gyula és Tamási Lajos. Azt hiszem, ez valamelyest reálisabb állásfoglalás abban a kérdésben, hogy indult meg - sajnos későn, és nemcsak az írók részéről későn, a párt részéről is későn - a harc az ellen, ami ellen korábban is folyt. Mindezek alapján, elvtársak, én azt gondolom, ez egy jó vitaalap az írószövetség 1956. október 23. és 1957. január közötti történetéről folytatott vitához, de nem megfelelő értékelés erről a témáról. Engedjék meg végül, hogy válaszoljak arra a kérdésre, amit Lezsák elvtárs erről a kötetről a kutatók nehézségeivel kapcsolatban mondott. Hát itt teljesen egyetértek vele, természetesen. Azt mondanám csak röviden, hogy készül viszont az 1948. és 1956. november 4-e közötti időszak dokumentumköteteinek az összeállítása, előre láthatóan két kötet lassan megjelenik. Hát én ügy gondolom, hogy a mi munkásmozgalmunk és írószövetségünk történeteinek bukfencei, a politikai nehézségeink is hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen nagyon sokáig kellett várni, vagy kell még egy darabig, például, hogy az 1953-as határozat is megjelenjen. Köszönöm szépen. LEZSÁK SÁNDOR: Köszönöm szépen. Berecz elvtárs kért szót. BERECZ JÁNOS: Mivel a második felében mindenki azzal kezdte, hogy ilyenkor már rövidnek kell lenni, ehelyett én azzal kezdeném, hogy szeretném én is elismerésemet kifejezni, hogy ilyen nagy türelemmel és nagy érdeklődéssel foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Cini engem félreértett, én nem ázt mondtam: nem kell vele foglalkozni, hanem azt mondtam, hogy nem történelmi és nem történészi módszerekkel foglalkoznak vele. Ehhez szeretnék pár megjegyzést fűzni, de mielőtt megtenném, mivel azt hiszem, Kuczka Péter idézte, hogy milyen vitastílus volt korábban, ezért én is nagyon határozottan szeretnék egy dologra reagálni. Mondtam, hogy én ’56-ban sok mindenben részt vettem, vagy részese voltam, jelen voltam. De ezt a módszert, ezt a sanda módszert vessék el maguk közül, amely egy ténynek tűnő, de nem igazságot még kérdésként is föltett: hogy Togliattit Moszkvába citálták és meg is halt bele. (BESZÓLÁS, TURCSÁNY PÉTER): Nem! A Krímbe mentek! A Krímbe! Azonnal javítottam! Az csak történelmi tény, nem kötődik a történetéhez. BERECZ JÁNOS: Na, most a következőt a történelmi tényhez. Togliatti az egyik legszebb írását írta a népi demokráciáról, és annak az időszaknak az összefüggéseiről, és nálunk is hozzáférhető, nemcsak sajtóban, hanem kötetben is közzétettük. A másik, hogy így született a deportálás is. 245
