Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. Attilát, Tersánszkyt, ezeket kell helyeznünk. Ők Illyés Gyulát akarták kizárólagosan a központba állítani. Én azt állítottam, hogy nagyon helyes, ha Illyést és a népi írókat megbecsüljük, de becsüljük meg őket azzal is, hogy bíráljuk is őket, ha kell, hogy ne legyen ez eszmei fegyverletétel a műveik és a nézeteik előtt. Révai nagyon harsányan rám kiáltott. Mondtam neki: nézze, ne kiabáljon rám!, én nem vagyok zsoldos, nem szartam be Hain Pétertől sem, magától sem fogok! Mondta Vértes György nekem: „Na, jó pár évre elintézted magad!” Azt nem tudtam, hogy legalább tíz év lesz. Ezek a konfliktusok, amelyek, felszínre hoztak nagyon sok kérdést, rákényszerítettek, hogy a Szabad Aépben34 foglaljak nyíltan állást, és Irodalmunk feladatai címmel írtam egy cikket, amely itt van, elolvashatja bárki. És ebben azt állítottam, hogy a magyar irodalom csoportokra oszlik, mindegyiknek megvan az értéke, jelentősége és a hivatása. Arra kell törekednünk, hogy egymás hibáit látva és egymás értékeit értékelve segítsünk, és legyünk szolidárisak, próbáljuk a nemzet érdekeihez felemelni az egész magyar irodalmat. Hozzunk létre a kultúrában és az irodalomban is a magamagát bemutató valós szabadságot. Hát ezek a viták a párton belül tovább folytak, nem volt ennek visszhangja, de volt egy csomó következménye és problémája: a Magyar írók Szövetsége, lényegében a koalíciós időszak, amikor én 1946-ban az írószövetség titkára lettem, egészen Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi című előadásáig. Mindez a koalíció időszakára esett. Itt minden párt beküldte a maga delegátusait, megpróbáltunk egy munkás-paraszt-írókollégiumot, egy Petőfi Kollégiumot szervezni. A szervezésével megbíztam József Jolánt és Szántó Juditot, mert nem volt megélhetésük. És itt mindenki előadást tarthatott, Lukács Györgytől Illyés Gyulán, Füst Milánon keresztül mindenki tanította a fiatalokat. Mindenki a saját nézeteit, a saját általános esztétikáját tanította. Nem voltak különösebb kiélezett viták, de rendkívül élénk szellemi élet volt, és segíteni próbáltunk a népikollégista35 írókon, segíteni próbáltunk mindazokon, akik valamiféle tehetséget mutattak. Szociális segítséggel támogattuk akkor a nagy nyomorúságban elő írókat. Az egyik legnagyobb problémánk volt, hegy senkitől semmiféle segítséget nem kaptunk. Kardos László azzal a hírrel jött, 4 1942. február-május, majd újraindítva 1944. szeptember-1956. október 31-ig; alapítója az MKP, 1948-tól az MDP működtette. A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) 1939-1949 között a népi értelmiség számára oktatási és nevelési intézményekben tevékenykedett; diákjai a népi kollégisták. 23
