Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. példázatot használom, hogy ennél megragadtam, de mégiscsak végiggondoltam magamban, és addigi marxista és pártiskolai képzettségem alapján kezdtem például, hogy is mondjam, Petőfi Kör ellenes lenni. Még a Művelt Népben írtam is ilyesmit, hogy a demonstrációk, tehát a tömegdemonstrációk forradalomhoz vezetnek, előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz fognak vezetni, annál inkább, minél inkább leszorítják, visszaszorítják őket. És itt nem forradalomra van szükség, hanem arra van szükség, hogy a magyar párt is vegye komolyan a XX. kongresszus határozatait, és csinálja, ami a dolga. Még talán szóról szóra is idézhetem, amit a Művelt Népben, az egyik cikkemben írtam, hogy ne azok fogják a seprű nyelét, akiket kisöprésre ítélt a történelem. Mert hát az idő szerint még azok fogták. Most magam is nagyon jól emlékszem erre az általános állapotra. Én nem is voltam soha a Petőfi Körben, de még ilyen gyűlésen sem. Tulajdonképp indulatos voltam, egyrészt a bátorság-divat miatt, ami miatt mindig indulatos szoktam lenni. Mert minden jó ügyet, azt kell mondanom, sokkal inkább a bátorság divatmanökenjei szoktak elpuskázni, mint a konzervatívok, vagy a reakciósok, vagy micsodák. .. Mert akkor már, ha fölmenőben van egy mozgalom, és erősödik a tömeghatás, akkor már nem a konzervatívok és a reakció a fő veszély, hanem az, aki fogja a zászlót, és kiáll a síkra, hogy produkálja magát. Hogy ő még bátrabb, mint a többiek! Nos, szóval ilyenféle indulatok kavarogtak bennem akkoriban, írtam is eleget. Én most azt mondom, voltaképpen akár ironizálva, tulajdonképp lehet, hogy a mai fejemmel is azt csinálnám. De azért szükséges ezeket elmondani, hogy megértsék azt az állapotot, amiben egy párttag leledzett, aki igyekezett jó párttag lenni, tehát tisztességgel kitartani a forradalom mellett, már tudniillik a szocialista forradalom mellett. Tisztességgel, komolyán venni a párt, ez esetben a Szovjetunió bolsevik pártjának152 a történelmi jelentőségű, XX. kongresszusi határozatait. Emlékezetem szerint ebben nem voltam egyedül, hanem általában ez volt a hangulat a párton belül, az itteni pártszervezeten belül. És igenis akkor, amikor - emlékszem, a múltkor említettem is - jött egy bejelentés, hogy Farkas Mihályt - aki 27 tábornokot kivégzett, kommunista tábornokokat - kizárják a pártból, hát mindenki megdermedt, mondván, hogy no, és ezzel el van intézve a dolog?! Szóval én szeretném, ha megéreznék az akkori hangulatunkat, állapotunkat, hogy 1 Szovjetunió Kommunista Pártja, SZKP: 1952 októberétől a bolsevik pártokat és a szociáldemokrata munkáspártot egyesítette; vezetője: főtitkár; fő irányító testületé: Politikai Bizottság (PB); XX. kongresszusán, 1955-ben Hruscsov leszámol a sztálinizmussal. 187
