Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) igenis a szocializmus érdekében mit kellett nekünk csinálni, akik ezért felelősnek éreztük magunkat. Tulajdonképpen azért is felelősnek éreztük magunkat, hogy a párton belül történtek olyan dolgok, amik megtörténtek az 1950-es évek elején. És az írók - ez nemcsak a párttagokra vonatkozik, hanem minden íróra -, általános lelkiismereti, erkölcsi válságba estek, mindenki. Én emlékszem rá nagyon jól, hogy Zelk hogy zokogott, sírt. Hogy hívják azt a versét? A Hűség és hálaének miatt. KUCZKA PÉTER: Horváth Márton is sírt egyszer itt, emlékeim szerint! FEKETE GYULA: Felnőtt emberek sírva fakadtak, és tépték a hajukat, és verték ököllel a fejüket, hogy hát hittek, hittek olyanoknak, akiknek nem lett volna szabad semmit, egy szavukat sem elhinni! Még a következőt is hadd mondjam el. Persze, hogy a krónikához hozzátartozik, igen, szeptember 17-én, ha jól emlékszem, akkor volt a közgyűlésünk, természetesen azt se álltam meg szó nélkül. Azt hiszem, a Művelt Népben jött le az a kép, hogy beszélek, és az volt aláírva, hogy: „Én nem fogom be pörös számat”153. Szóval volt miről értekezni, és tessék visszakeresni azt a közgyűlési felszólalást, megvan, gondolom, roppant izzadságába került némely embernek, aki azután azt akarta bizonyítani, hogy az írók csinálták az ellenforradalmat, hogy kiválaszthat egy vezértől egy ilyen félmondatot, amivel még ezt netán igazolhatná is. Mert annyira ott voltunk mindnyájan! Mindnyájan? Ezt már nem merem mondani, de annyira zömében, és annyira többségében ott voltunk a mellett, hogy itt pedig végre egy tisztességes, jóravaló szocializmust kell ebben az országban csinálni. Na, most titkárnak a pártközpont javaslatára választották meg, azt is hozzá kell tennem, az akkori titkári társaságot. Tehát Erdei Sándor első titkár, akkor Vészi Endre volt a drámai szakosztály titkára, Képes Géza a költői szakosztályéin a prózai szakosztályé, és Molnár Zoltán volt a vidéki titkár. Olyan korúak voltunk akkor, mint Ti most, nagyjából. Nyakunkba szakadt egyszerre az a bizonyos írószövetség. Én még utána csehszlovák útra mentem, tehát még a Rajk temetésén sem voltam ott - most ez nekem semmi jó pontot nem jelent, ahogy Te mondod, de hát ez így volt, ez történt. A Rajk-temetésen sem voltam ott, és belecsöppentünk ebbe a nagy kavargásba. Nem kell semmit hozzátennem, valóban nem az írószövetség készítette elő. Emlékszem, itt nagy vita volt arról, hogy mit csináljunk. Csináljunk egy tüntetést? Most ezek előkészítik, és mi beleugrunk egy ilyen 153 József Attila Ars poetica (1937) c. versének egy sora. 188
