Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) nincsen talaja. Az október 23-tól november 4-ig terjedő időszakot az 1956. december 28-án tartott taggyűlés jegyzőkönyve alapján szeretném fölvázolni, és támaszkodunk erősen Erdei Sándor, akkori főtitkár szavaira, aki ezen a december 28-i taggyűlésen részéletesen elsorolta a Magyar írók Szövetségének a tevékenységét, október 23-tól a taggyűlés napjáig. Most ebből olvasok föl részleteket. Arra kérem vendégeinket, a korabeli tisztségviselőket - hiszen vannak közöttünk jócskán -, hogy utána az itt olvasott mozzanatokra reagáljanak, bővítsék, értessék meg ezeket velünk. Erdei Sándor szavait olvasom: „Tisztelt Taggyűlés! Arról kell beszámolnom, hogy mit végzett az író- szövetség elnöksége az elmúlt két hónapban. Ez a két hónap nagy és nehéz idő nemzetünk történetében. Beszámolónknak nevezett célja, hogy átfogja és megmérje ezt az időt. Irodalmunk az utóbbi esztendőben ugyanúgy... [vége A KAZETTÁNAK.] [A felolvasás folytatása]: Az írószövetség elnöksége a forradalmi mozgalom minden fontos pontján nyilatkozatban fogalmazta meg, és ha mód volt rá, nyilvánosságra hozta véleményét az eseményekről és a kibontakozás útjáról. így az elnökség tevékenységének mostani áttekintése látszólag szükségképpen léphetne fel azzal az igénnyel, hogy átfogóan történelmünkként értékelje a népmozgalmat és a felkelést. De bármilyen égető hiányát érezzük is a forradalom komoly elemzésen alapuló értékelésének, most, az írószövetség tevékenységéről szóló beszámolóban nem pótolhatjuk ezt a hiányt. Krónikaszerű tehát ez a beszámoló. Lelkiismeretvizsgálat is annyiban, hogy szemügyre vesszük a körülményeket, amelyek között egy-egy elnökségi nyilatkozat létrejött, s jelezzük a mai véleményünket is régebbi állásfoglalásunkról. Vannak hangok, amelyek vádként emlegetik, hogy a magyar írók a fő tettesek október 23-a szellemi előkészítésének. Ezt a vádat egyszerűen idézőjelbe tesszük, s ezzel elintézettnek tekintjük az ilyen állításokkal való vitát. Nincs mit szólnunk azokhoz, akik még mindig nem vették észre, hogy új irodalmunk nagy része jó szándékú, de tengernyi hazugság után akkor kezdett valóban irodalommá válni, amikor a lelepleződött hazugságokkal szembefordulva kezdte megérezni a magyar társadalomban ténylegesen meglévő erőket, amikor a jelszavak mögül kezdte meghallani és kimondani a magyar nép igazi szavait. Sokan későn hallottuk meg és későn kezdtük kimondani, de Déry Tibor szavaival: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen. Az előbb említett hangok azonban nem azt kérik tőlünk számon, hogy miért későn kezdtük, hanem ezért 168
