Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. 3. nap LEZSÁK SÁNDOR: Szeretném megkérni a József Attila Kör tagjai közül a vidéki tagokat, hogy útiköltségüket vegyék át a pénztárnál. A Magyar írók Szövetsége József Attila Körének nevében köszöntőm mindazokat, akik Az írószövetség története című beszélgetéssorozat harmadik részére eljöttek. A beszélgetés szót szándékosan használtuk és használjuk, mert végül is beszélgetni szeretnénk a több mint negyedszázados, negyed százada történt eseményekről a magunk szerény, sokszor elszomorítóan csekélyke eszközeivel. Az elmúlt két alkalommal a beszélgetésből tulajdonképpen nem lett igazán beszélgetés. Vagy az történt, hogy többen fölálltak és megpróbálták a maguk emlékeit fölidézni, amiből igen ritkán alakult ki jóízű, hasznos vita. Vagy pedig megpróbáltunk minél több dokumentumot előszedni, vagy pedig az 1956 után megjelent könyvekből, visszaemlékezésekből kiragadott részletekkel szembesíteni a korabeli dokumentumokat. Rendkívül szerények ezek az eszközök, tulajdonképpen frissítenünk kellene. Én próbáltam fölkészülni a mai délutánra, estére, és úgy érzem, mások is készültek, hogy hasznosan működtessük ezt a helyzetet. Ezt is harmadjára mondom el: hasznosan működtessük ezt a helyzetet, és örülök annak, az érdeklődésből, hogy mások is így gondolkodnak. Az arcokon azt látom, hogy azok jöttek el most is, akik az első vagy második alkalommal is itt ültek közöttünk, többnyire azok vannak itt. Nem idézem föl, hogy mi is történt eddig, és miről is beszélgettünk. Egy nagy hiányosságunk van, ezt rögtön az elején szeretném bepótolni. Mégpedig az a hiányosságunk, hogy nem beszéltünk a megszületett művekről. Nem beszéltünk azokról a művekről, amelyek végül is ma is értéket jelentenek. Ezért kértük meg Pomogáts Bélát, hogy készüljön föl és röviden, emlékezet felidéző, rövid előadásban mondja el nekünk, mi az, ami értéket jelent 1953-tól 1957-ig a magyar irodalomból. Kérem Pomogáts Bélát, beszéljen erről. POMOGÁTS BÉLA: Kedves Barátaim! Én valóban nagyon röviden tartanék egy, szinte azt mondhatnám: névsorolvasást és műjegyzéket, tehát azt mondanám, hogy mintegy a lexikonírói feladataimnak teszek eleget akkor, amikor itt felemlegetnék néhány írót és néhány művet. Hiszen nem azért jöttünk össze, hogy ennek a korszaknak az irodalmi terméséről részletesebben beszéljünk, hanem pusztán az lenne az én feladatom - és erre is kért fel a József Attila Körnek a vezetősége -, hogy emlékeztetőül idézzek fel 159
