Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) KUCZKA PÉTER: Nem védte meg senki! TAMÁSI LAJOS: Költői kérdés volt! Csak mondom. Az történt, ahogy referáltak Révainak, aki gyakorlatilag akkor már nem volt a felső pártvezetés tagja, de azért ő mindig ott volt, ha nem is volt politikai bizottsági tag. „Ez az ember még mindig a pártban van? Hogy került a pártba?” Másnap a taggyűlés folytatódott, egyhangúlag kizártuk Kassákot a pártból. KUCZKA PÉTER: Rosszul emlékszel, Lajos! Nem zártuk ki! ’55 végén még pártfegyelmit kapott! TAMÁSI LAJOS: Nem kapott! Bocsánat, fiúk, én elmondom, aztán ti folytatjátok! Kizárták a pártból Kassákot arra fel, hogy Révai indulatosan kifakadt. Kassák erre megint visszahúzódott, és ’56-ig nem jött elő. Tessék utánanézni! Csak azért mondom, hogy ez már a kormányprogram után volt. Nem volt olyan egyszerű ez a dolog, hogy rögtön megértettük, rögtön fejünkhöz kaptunk. Emlékszem, amit Zelkről mondott, igaz. Másoknál is voltak gondok, aggályok. Jóhiszeműeknél és megrögzött sztálinistáknál, így merem nyugodtan mondani, mert fontosnak tartom, és mindig idegesít, amikor elvtársak, akikkel együtt dolgoztam hosszú ideig, visszatekintve ezekre az évekre, elfeledkeznek arról, hogy valamennyien Sztálin köpenye alól bújtunk elő! Az egész mozgalom abból bújt elő. Világos dolog, hogy a marxizmust - legalábbis az én nemzedékem - Sztálin Magyarországon megjelent műveiből tanulta leggyorsabban, a maga vulgáris értelmezésében. A gond nem az, hogy Sztálint elfogadtuk, hiszen a nemzetközi munkásmozgalom elfogadta, és - en- gedelmet kérek - volt a fel- szabadulás, Sztálin szerepét megítélni, erre mi, pláne 116
