Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. fiatalabbak - képtelenek voltunk. Nem beszélve az akkor hatvan évesekről, az ő gondjuk ebben külön gond. Tettem említést Madarászról, meg Lányi Saroltáról... Mikor megkérdeztem őket ’56-ban, hogy miért nem meséltek nekünk ezekről a dolgokról, amik előjöttek, Sarolta sírva fakadt, azt mondta: nem tudom megérteni, hogy ő kint, Moszkvában évekig a fal mellett járt a munkahelyére, nehogy Révai észrevegye. Már boldog volt, mikor Révai átnézett rajta, mert a férjét, Czóbel Ernőt kint letartóztatták. Ezek az emberek nem mertek beszélni. Mi, amikor a mozgalomban, a Sztálin-féle konstrukcióban és szellemben dolgoztunk, és kezdtünk valami eszméletet szerezni, idő kellett megszabadulni ettől, amiben felnőttünk. Péntekről szombatra inget lehet váltani, de gondolkodást váltani nem lehet egykönnyen, ehhez idő kellett, néhány hónap kellett, nem sok, de az kellett. Ez magamról szólva nem hangzik dicséretként, de nem azért vagyunk itt, hogy egymagunkat igazoljuk. Ehhez egy belső küzdelem is kellett, megküzdeni az embernek a tegnap kimondott szavaival, a tegnap képviselt álláspontjával! Volt, akiknél a későbbiek folyamán villámgyors váltások voltak, de én a magam részéről nem tartom becsületsértőnek, hogy hittünk abban, és Sztálin megítélésében - ehhez idő kellett, amíg nagyjából világosan, aztán ’56-ban kb. a mai eszünkkel tudtunk már gondolkodni. Ezeket azért tartom lényegesnek kihangsúlyozni, mert ez sok embert drámaian érintett. Ezt szeretném, ha értenék az elvtársak, itt nyílván lehet arról is beszélni, hogy ez a pártvezetés akkori hibája volt. Hogy lehet egy fordulatot előkészítés nélkül végrehajtani, elindítani? Hogy a pártaktíva megzavarodjék; hogy a tagjai egymás ellen ugorjának? A Zelk-példa jó példa erre. De Kónyát is említette Kuczka. Kónya, aki főtitkár volt ebben az időben, és a legtöbb Sztálin-verset írta az élő költők között, talán Zelk kivételével, mert talán ő volt a legtöbb Sztálin-vers szerzője. Én tudok róla, hogy rettenetes erkölcsi, emberi dilemma előtt állt, és idő kellett, amíg félig összeroskadva föl tudta emelni a fejét. Ezt érteni kell, lehet ítéletet mondani erről, lehet bírálatot mondani, de ezt érteni kell, hogy itt az évek óta adott konstrukciónak a föllazulása és később a fölrobbanása kezdődött. Én Dérynék híres önéletrajzi könyvében is rossz néven vettem, megmondom őszintén, hogy bizonyos dolgokra ebből az időből nem emlékszik. Mikor én az írószövetségbe először a lábamat betettem,, akkor átmentünk a Fészekbe, ahol Déry Tibor mondott ünnepi beszédet Rákosi Mátyás közelgő 60. születésnapjára. Ez volt előttünk! Azért említem az emlékiratait. Vállalhatta volna bátran, nem tudhatott sok mindent, amit az ő nevében, vagy a pártmunkások nevében ez a vezető 117
