Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja évben közel félmillióval emelkedett a példányszám. Ami a terjesztést illeti, a könyvterjesztő vállalatok, a Szépirodalmi, Magvető és Móra kiadótól évente mintegy 700 művet vettek át 19 millió példányban. Itt gondot ismét a példányszám-tervezés jelent, az óvatosság a rendelésben, a differenciálatlanság a terjesztés módszereiben, a művek kiválasztásában a közönség rétegei szempontjából és az alacsony példányszámú könyvek raktáron maradása. A mai magyar szépirodalom kiadásában és terjesztésében tehát az elmúlt öt esztendőben jelentős állami dotációval megtartottuk pozícióinkat s ma a kérdés nem a konzerválás, hanem inkább az, hogy miként lehet újítani. Sajnos, e tekintetben lassan megyünk előre. Miképp lehet rugalmassá, kezdeményezőbbé termi a könyvkiadást és teijesztést - és hozzáteszem - a nyomdaipart is. Szándékunk, hogy vidéki kiadókat állítsunk fel, hogy a kis példány- számú könyvek kiadását, terjesztését szervezeti és technikai szempontból megjavítsuk, hogy szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki kiadók, terjesztők és nyomdák között, hogy közöttük társulások jöjjenek létre, egyszóval, hogy az új gazdaságpolitika eszközeit is értelmesen és célszerűen használjuk fel a művelődéspolitika érdekében. Hadd tegyem hozzá mindehhez, hogy a magyar szépirodalom megjelentetéséhez széles teret nyújtanak a folyóiratok is. Míg a világban sok helyütt csökken a szépirodalmi folyóiratok száma, Magyarországon 18-at tartunk nyilván, ezeknek egy része persze, nemcsak szépirodalmat publikál. Közöttük vannak nagyon alacsony pél- dányszámúak és rosszul terjesztettek is, amelyek jelentős ráfizetéssel jelennek meg. Ez a körülmény, de a többi kulturális folyóirat helyzetének alakulása is indokolja, hogy újból áttekintsük az egészet és nemcsak a szépirodalmi folyóirat-struktúrát. Nem szűkítésre gondolok, hanem az elért igazi eredményeink megőrzésére, az új igények kielégítésére, a korszerűsítésre. A támogatás kérdéséhez tartozik az írók anyagi körülményeinek alakulása. Emlékeztetek arra, hogy 1982-től megváltoztattuk a honorárium- rendeleteket és módot adtunk arra, hogy a kiadók magasabb tiszteletdíjakat állapítsanak meg. Új szakmai díjakat alapítottunk, javítottunk a nyugdíj- ellátáson. Ezzel nem a megelégedettséget szeretném alátámasztani, hanem arra a puszta megállapításra szorítkozom, hogy az írók egyes rétegeinél a jövedelmi viszonyok javultak, de jól tudom, hogy vannak olyanok is, akik nehéz körülmények között élnek. 94
