Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve között nem változott a rendszeresen könyvet olvasók száma, ami az egyik oldalon jó, mert azt bizonyítja, hogy a televízió ellenére sincs lemorzsolódás, a másik oldalon viszont meggondolkoztató, mert arra számítottunk, hogy az iskolai végzettség emelkedésével nő az olvasók száma is. A legkedvesebb olvasmánytípusok továbbra is a történelmi regények, emlékiratok, ismeretközlő munkák. Csökkent a társadalmi regényeket, a verseket olvasók aránya - bár ez utóbbi csökkenés a közelmúltban megállt -, tovább nőtt a krimit, illetve a romantikus, szerelmes és érzelmes bestsellereket kedvelők száma. Ami a kedvenc írókat illeti, jelentős változások nem történtek, még ha bizonyos felcserélődésekre sor is került, a romantikusok és a nagy realisták állnak az élen. Az úgynevezett lektűrirodalom kétségkívül előtérbe került, nem kizárólag az „üzlettel”, hanem a közönség igényeinek változásával is. Vannak kommercializálódást mulató jelenségek a hivatásos kiadóknál is, de legjellemzőbb ez a lapkiadókra és a magazinszerű kiadványokra. Nem kárhoztatjuk a szórakozást és szükségesnek tartjuk a populáris műfajokat. A probléma az, hogy a „magas kultúrának”, a nagy értékeket felmutató irodalomnak szerezzünk szélesebb közönségei. Némelyek liberalizmussal vádolják a művelődéspolitikát: tény, hogy saját elveinket sem alkalmaztuk elég következetesen a szórakoztatásban. A kis- és mellékvállalkozásokkal meg is gyengítettük pozícióinkat, mert ezek nem elsősorban az értékeket kívánták terjeszteni, hanem a gyors meggazdagodást keresték. Ezeknek a tevékenységét illetően a kezdetekben vita volt a művelődéspolitika és a gazdaságpolitika között, különösen addig, amíg nem lehetett látni, hogy milyen irányban fejlődnek. Ma már rendeletek korlátozzák a nem-kívánatos tevékenységeket s a feladat az, hogy ezeknek érvényt szerezzünk. A tiltást tehát határozottabban kell érvényesítenünk, de ugyanakkor segítenünk kell a jó időtöltést szolgáló művek kiválasztását, terjesztését és ehhez a tömegkommunikáció, a kritika, az értelmiségi közvélemény ösztönzését kérjük. 4. Ha most azt vizsgálom, hogy a művelődéspolitika milyen támogatást nyújtott a mai magyar szépirodalomnak, akkor előbb a könyvkiadás adatait kell idéznem. 1981-ben 291 mai magyar szépirodalmi mű jelent meg, 1985-ben 399. A példányszám 4,7 millióról 5,8 millióra emelkedett. A gondot a könyvkiadásban az jelenti, hogy egyes műfajokban csökkent az átlag- példányszám, hogy nem rövidült le megfelelően az átfutási idő a kiadóknál és a nyomdáknál, hogy nem tudunk elég gyorsan reagálni a sikerekre a művek utánnyomásával. 1986-ban a csökkenést sikerült megállítani, sőt, ez 93
