Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
Szünet A közgyűlés jegyzőkönyve Cseres Tibor (elnök): Tisztelt Kongresszus! Tanácskozásunkat folytatjuk. Örömmel jelentem, hogy a létszám időközben jelentősen emelkedett: 438 író van jelen, az író- szövetség tagságának kétharmada, tehát határozatképességünk nagyon stabil. (Derültség.) Hogy haladjunk a felszólalásokkal - 35 jelentkező van pillanatnyilag - elsőnek kérem majd Eörsi Istvánt, hogy szóljon hozzá, utána Alföldy Jenőt. Addig, amíg kijön a szónok, elmondom, hogy négy levelet kaptunk, négy magát kimentő író levelét, akik betegség és hajlott koruk miatt nem tudnak jelen lenni: Bárczi János, Imecs Béla, Szentkuthy Miklós, Tamás Aladár. A betegeknek javulást kívánok, az öregségre vonatkozólag nem tudok tanácsot adni. Eörsi Istvánt várom a szószékhez. Eörsi István: Tisztelt Közgyűlés! Azzal kezdeném, hogy egy kisebbség problémáit szeretném szóvá tenni. Annak a kisebbségnek a problémáit, amelyet a jelenlegi kulturális politika írói létében támad és fenyeget. Rögtön hozzáteszem, hogy én a kisebbség ügyét mindig a többség ügyének is tartom, legyen az a kisebbség vallási, nemzeti, faji, politikai kisebbség vagy akár az ösztönélet kisebbsége. A kisebbség minden esetben a többség kisebbsége is. Ezt egy idézettel szeretném megvilágítani, elnézést, hogy idézettel kezdem. Rosa Luxemburg 1918-ban, az orosz forradalomnak a szociáldemokráciával szemben fellépő Lenin és Trockij teljesítményét nagyra tartó tanulmányában, a következő bíráló megjegyzést teszi: „Az olyan szabadság, melyet csak a kormány hívei, egy párt - mégoly nagy létszámú - tagsága élvezhet, nem szabadság. A szabadság mindig csak a másként gondolkodók szabadsága.” Ahhoz, hogy erről a kisebbségről egyáltalán beszélni lehessen, kialakulását történetileg kell megvizsgálni. Igyekszem nem hosszan beszélni erről. 1956. november 4. után az országban a totális vereség hangulata uralkodott. Ez éveken át tartott, és egy példátlan recessziós politika is támogatta és erősítette. Ezután a hatvanas évek közepétől - még a gazdasági reform előkészítésének időszakában - a párt és a kormány kompromisszumos ajánlattal fordult a lakossághoz. Ennek lényege az volt, hogy az új politikai 75
