Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Mégis a hiány késztet új tennivalókra, a bírálatok jó meghallgatóiként jobb szemléletű szerkesztői munkára. De végre higgyük el: nyomdagép, rádió és tv-adó kulturális létezésünk kamaraegyüttesében igen különböző hangszerek bár, de azonos zenét játszanak. A papír, a hangszóró és a képernyő azonos szellemi erők által vehető - és veendő - igénybe. A világért sem akarom valamiféle „fővárosi finnyássággal” szemben dicsérni a vidéki írók hangját, akik - mint Serfőző Simon, Bertók László, Lőrinczy Huba - kritikus-önkritikus módon a maguk dolgát fogalmazzák meg józanul, s nem a technikára, a korszellemre rázzák öklüket. Mint Gö- römbei András, Takács Imre nyíltszívű, figyelmet igencsak megérdemlő mondatai, vagy az őszinte szóért bocsánatot kérő Buda Ferenc, vagy az író beteg kutyájának szállításától az író fogpótlásáig vállalandó feladatokról szólók szavai, pl. Tóth Béláé e szakosztályi beszámolókban. A szakosztályok működése persze segítheti az alkotót, de nem teremt alkotást, ezt tudjuk: lényegében nem segíthet az adott minőségű tehetségével és becsületes igyekezetével magára maradt költőn, csak ő maga vagy a jó Isten, valamiféle kegyelem - ahogy Hubay Miklós mondta - segíthet. És mégis, a legszemélyesebb munkájukkal magukra maradt írók valamiképpen együtt vannak. S nem elsősorban szervezetten. Együtt az olvasók, rádióhallgatók, tv-nézők tudatában, együtt, s nemcsak a most itt és még élők! A holt pályatársak művei, sőt, a régiek, az elődök is velünk vannak ezen a módon, mind, ami hitelt remélhető szó, ami él és változik velünk, általunk - ebben az értelemben kortársunk Bach vagy Berzsenyi. Ezt az együttélést kell elfogadni és jól felhasználni. Mi hiányzik leginkább? A figyelem: intim-filozófiai és praktikus értelemben. Az együttélők, az alkotók és alkotó kritikusok egymás iránti - legalább néma - figyelme. S a köztudaté? Bizonytalan. Pedig szellemi létezésünk, érvényességünk feltétele. Ezért fontos, ha (elvont, konkrét és bármilyen égtáj írói, költői) figyelmet kérünk egymástól, a szövetség az intézményekről és fordítva. Figyelmet kérjünk, figyelmet ígérjünk, s netán, ha lehet - nem bánom - szeretettel. (Taps!) Jovánovics Miklós (elnök): Megköszönöm Czigány György felszólalását. Most pedig szünet következik. 74
