Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve fennmaradt művek sokasága. És mi lett volna, ha valamelyik Medici azt mondja: jaj, kérem, sok a festő, válasszák ki maguk közül azt a nyolc vagy tíz művészt, de nem lehet a firenzei művészetet így felduzzasztani. Szerencsére ezt egyetlen Medici sem mondta. Ők tudták, hogy az a sok festőegyéniség mind-mind egy kor és egy nép szellemiségének hordozója. Mint ahogy ez a háromszáz költő itt a magyar nyelv géniuszának hordozója, örüljünk neki, hogy megszállta őket, s hogy ők vállalják! Reméljük, lesztek még sokkal többen is! Ha azt a huszonöt-huszonhat, e pillanatban nem is tudom pontosan, hány magyar folyóiratot olvasom, és lelkiismeretesen kezdem olvasni akármelyik számát, nem felületesen lapozgatom, akkor egy-egy szám elviszi két- három napomat. És a verseket olvasva mindig rájövök ugyanarra a tapasztalatra. Engedjék meg, hogy ezt a tapasztalatot itt elmondhassam. Ebben az eleve rendkívül nehezen definiálható emberi létezésben, ebben az egyre inkább nehezen definiálható ezredvégi emberiség-helyzetben, ebben a szívszorító magyarsághelyzetben a magyar költők egyfolytában, szünet nélkül írnak, rengeteg verset írnak, és ezekben a versekben hol itt, hol ott, hol egy metaforában, egy felsejlő képben egy valamely nyelvi lehetőségből kipattan- tott ötletben, rímben, kompozícióban vagy nem tudom miben felvillan valami váratlan világosság, mely fényt vet arra, hogy mi is van velünk, hogy mi van most a világban, ebben az olyan nehezen definiálható és annyira manipulált világban. Hogy mi is az igazság. Megvannak a folyóiratszámaim. Ha ezeket a bennük felvillámfénylő sorokat aláhuzigálom - megteszem gyakran, mert nem egyszer csak egy sor, fél sor, egyetlen kép az egész -, akkor már egyedül ezekből a kiemelt sorokból is kitetszik, hogy egy költői megismerő folyamat mossa itt állandóan a valóság partjait. Pár száz vagy háromszáz, nem tudom mennyi költő végzi ezt, és ebben a megismerő folyamatban - hála egy olyan nyelvnek, egy olyan különleges, költészetre kivételesen alkalmas nyelvnek, mint amilyen a magyar - végzik kísérleteiket és minduntalan elérnek verseikben egy fenyegetett világ megfejtésének határaihoz. Ezért a magyar költészet szakadatlan, mindennapi bő termését ajánlatos egyfolytában olvasni, mint ahogyan az újságot olvassák. Megbízható értesülésekkel szolgál ez az összefüggő költőhíradó arról, hogy hányadán is van most épp álhírei mögött a világ. Most nem a tökéletesre sikerült, a babitsi eszmények szerint megvalósult költeménycsodákról beszélek - ilyenek is teremnek, ritkábban, de te63
