Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja gálja végig az európai kultúra változásait. A könyvből úgy veszem ki, hogy Magyarország mindeddig terra incognita volt számára, fehér folt Európa közepén, most fedezi fel, és jelenlegi állapotában minden más Duna-menti ország fölé helyezi. A mai, nem minden szorongás nélkül élő Nyugat fiának, aki egyaránt szenvedi a baloldali hagyományoktól és Európa másik felétől való távolodást, figyelemre méltó és reményt csillantó az, hogy mi itt, ebben a szocialista országban ilyen sok reformot, a szellemi életben ekkora toleranciát és népünk karakteréből folyó humanitást valósítunk meg. (Legalábbis vendégek jelenlétében.) A nyugat-európai fiatalság sokat vitatkozik jövő lehetőségei fölött, saját kialakítandó életformái fölött. Ha idejön, legtöbbször tetszik neki, amit itt talál, és Sarkadi, Fejes Endre, Hernádi, Sánta, Szabó Magda, Kardos G. György regényeiből - ezévben ezeket tanítom ott, mert ezek vannak meg a hallgatók számára érthető, olasz fordításban - ennek az életnek a feszültségeiről, intenzitásáról olvashatnak. És most szembe kell nézni ugyanennek a vádnak - hogy mit ér ez az irodalom - egy másik változatával, amely általában úgy szokott megfogalmazódni - állandóan a levegőben van, rendkívül nehéz védekeznünk ellene -, hogy sok a költő. Barátaim! Egy sajátos sorsú nép, egy nagyon magányos, íróit különleges lehetőségekkel biztató nyelv költészetéről van szó. Persze, hogy nincs mindenütt ennyi költő. Különleges jelenség tehát ez. Csakhogy az is különleges jelenség, hogy a magyar nép még fennáll, és hogy a magyar nyelvet még beszélik. Ez is legalább olyan történelmi csoda, mint az, hogy Magyarországon sok a költő, és kérdés, hogy a két dolog nem függ-e össze. E költészetet aki hivatásul vállalja - régen is, ma is -, bizonytalan egzisztenciát vállal. Vas István keserédes mondását citálta valaki nemrég: „ebben az országban a Kossuth-díjjal kezdődik a költő polgári életszínvonala”. Nagyon kevés pénzért termelnek ezek a költők maradandó értékeket. Vannak olyan pillanatai a kultúrának, amikor a teremtő szellem szélesen kiárad. Olvashatunk erről az Ószövetségben: itt most az egész nép profeti- zál. Athénban sem csupán három drámaíró volt Periklész idején, hanem háromszáz. Olvassák csak meg Vasari művészéletrajzaiban: hány festő működött Firenzében a quattrocentóban? Éjjel-nappal festettek, és mind kvalitásos képeket festettek. A világ minden múzeumában megszámlálhatatlan a 62
