Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve és a szellem napvilága. S fejlődött maga a nyelv is e műveken át olyan szintre, hogy a mindent kifejezni tudás boldogító hitével éltethet és áltathat minket. Csak megismételhetjük, amit Szabó Lőrinc mondott az írói szabadság védelmében egykor, egy lillafüredi írótalálkozón - ott még tapsolt neki a miniszterelnök is, de a Magyar Csillagból már kidobatta a cenzúra: „A magyar regény, a kitűnő vers, az igazi dráma egyéni mű, és szinte érthetetlen ünnep, dísz, ragyogás, alkotójának és nemzetének az életében. Nem kell, nem szabad hozzányúlni...” (E becses, bátor dokumentum föl- lelését, nyomdai levonatban, Kabdebó Lórántnak köszönhetjük.) Az írók védelme, a művek védelme, a művek megírásához, publikálásához, befogadásához a feltételek biztosítása minden írókongresszus, közgyűlés, taggyűlés és tanácskozás megkerülhetetlen témája. A miénknek is az lesz. Még akkor is, ha tudjuk - mindnyájan tudjuk, tapasztalatból is tudjuk -, hogy minél nagyobb számban vagyunk együtt írók, annál kevésbé bírunk eredményesek lenni önsorsunk jobbra fordításában. S ráadásul, minden tömeges írói megnyilatkozásnak a sarkában ólálkodik, barátaim, a nevetségesség. Aristophanész nem röstellte kiaknázni az írói dicsvágy vígjátéki témáját, mely éppoly ellenállhatatlan humorforrás, mint a szervezkedő nők piszkafaháborúja. Fennmaradt darabjai közül kettő erről szól, kettő arról. Egy ilyen impozáns írótalálkozó lehetne országos ünnep. S nem rajtunk múlik, hogy annak tekintik-e, vagy sem. De az már rajtunk múlik, hogy ne legyen igazuk azoknak, akik itt most tőlünk valami országra szóló kutyakomédiát várnak. Amiről majd elanekdotizálgathatnak egy legközelebbi íróközgyűlésig. Merthogy e közgyűlés kutyakomédiává is válhat, az efölötti aggodalom igen komolyan elhangzott pár nappal ezelőtt is, a legutóbbi választmányi ülésen. Szent Pál a Földközi-tenger majd minden nagyvárosában kitűnő eredménnyel hirdette az evangéliumot, csak egyszer sült föl, Athénban, mert ott a szónoklata valahogy nevetségbe fulladt... Mi is igét hirdetünk. És igehirdetőkre nagyon érvényes az a mondás, hogy a fenségestől a nevetségességig csak egy lépés. Az eltelt öt esztendő sok bosszúságát elfelejteném, ha holnap este azzal zárhatnánk a közgyűlést, hogy „ez jó mulatság, férfimunka volt.” Szeretném az üdvözlő szavakat abban a stílusban, azzal a gondolattal még egyszer megismételni, amelyre példát Bertók László legutóbbi versé53
