Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
Válogatás a sajtóvisszhangból a '86-os közgyűlés egyenes folytatása volt a '81-esnek. Példaként Csoóri akkori és mostani beszédéből idézett. '81-ben Csoóri azt mondta: Aczél elvtárs, vannak ügyek, amelyeket nem lehet fehér asztal mellett elintézni. '86-ban megszelídített paraszt-Révainak címezte Berecz Jánost. Ez lényegesen más hang, mint az öt évvel ezelőtti, állapította meg Tőkei, s a változás mögött az ország közhangulatának általános romlása rejlik, amivel a pártnak szembe kell néznie. Azt is közölte Tőkei, hogy a párttag az írók levelét, melyet Alföldy Jenő olvasott fel, az írószövetség pártszervezete nem fogadta el, s őt bízták meg egy másik szöveg szerkesztésével. A feladatnak eleget is tett; döbbenten hallotta, hogy a közgyűléssel mégis az eredeti, elutasított változatot ismertetik. A 26-i aktívaülés folytatását február 4-re tűzték ki. A hangulat időközben nem változott, a párttag írók végül is elvetették a kilépés és alternatív szervezetalakítás gondolatát. Knopp is módosította álláspontját: megfeddte a kilépőket, mondván, hogy a harcot a szövetségen belül kell megvívni. Február elejéig még a következők történtek az írószövetség ügyében. A Szovjet írók Szövetségének kezdeményezésére a február 14-16. közötti moszkvai békefórumra meghívást kapott Cseres Tibor és Fekete Gyula. A magyar párt sürgősen Moszkvába küldte Knopp Andrást, kérve, hogy hívjanak meg a szovjet elvtársak más vezető értelmiségieket is, amire azóta sort is kerítettek. A delegáció író tagjai közé került Boldizsár Iván és Király István (mindketten kibuktak a választmányból, de a szövetségből nem léptek ki). A tény azonban tény marad: Moszkvában elismerték az írószövetség új vezetését. Január 20-a táján a politikai bizottság elé került a szövetség és pártvezetés közötti konfliktus, Grósz Károly vezetésével többen hevesen támadták Bereczet, mondván, hogy rendet és nyugalmat ígért, s ehelyett világra szóló botrányt kavart. Kádár szótlanul hallgatta végig a vitát. Egy és más arra utal, hogy ő állt Berecz irodalompolitikai hadjárata mögött. A novemberi KB-ülésen kijelentette: egyesek most arról beszélnek, hogy boj- kottálni fogják a Tiszatájat. Nem baj. Az a fontos, hogy eddig az övék volt a Tiszatáj, most pedig a miénk a Tiszatáj. Végül érdemes megemlíteni a válság egy érdekes mellékkövetkezményét. Egyetlen hónap alatt háromszor fordult elő, hogy az írószövetség körüli polémiák résztvevői egy nyugati rádióból „üzengetnek haza” (Fekete Sándor kifejezése): január elején Cseres Tibor nyilatkozott a BBC-nek Fekete cikkére válaszolva: a hónap derekán maga Fekete Sándor jelentette az 319
