Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)

A másik Magyarország hangja

angol rádió hullámain, hogy új írószövetség fog alakulni; majd február elején Fekete Gyula szólalt meg ugyanott a művelődési miniszter cikkére válaszul.

Mérleget vonni korai még. Annyi azonban máris látható, hogy a kultúrpolitikai vezetés rosszul mérte föl erejét, mielőtt a hadjáratba belefogott volna. Nem vette számításba, hogy a párttag írók többsége (mint a párttagság általában) osztja a társadalom elégedetlenségét, és nem kapható az írók közösségével való konfrontációra. Azt is figyelmen kívül hagyta, hogy nincsenek már meg azok a tekintélyes írók, akik végszükség esetén fölébe helyezték a hatalommal való jó viszonyt az írói szolidaritásnak. Hiányzott a moszkvai változások átgondolt bekalkulálása, s nekünk úgy tűnik, a hazai vezetésen belüli személyi ellentétekkel is kellett volna komolyabban számolni.

Sokan mondogatják most: Aczél idején ez nem történhetett volna meg. Valóban Aczél stílusától idegen a konfrontáció erőltetése. Mégis, óvakodjunk a múlt idealizálásától. A hatalom és az irodalom közötti válság abban a másfél évtizedben érlelődött meg, amelyben Aczél Györgyön kívül nem volt a pártnak önálló kultúrpolitikusa. Berecz János azt a vihart aratja le, amelyhez még Aczél vetette a szelet.

320