Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
Válogatás a sajtóvisszhangból gógok hirdethetik, hogy Reagan, Haig, Schultz és Richard Allen álmaiban egy demokratikus magyar szocializmus megteremtését áhítja, nekik a szocialista rendszerek elleni harcban van szükségük „a csendes szövetségesekre”. Ezt éveken át makacsul ismételgettem, néhány írótársunk azonban makacsul ragaszkodott a legszélsőségesebb antikommunista fórumokhoz. Amikor tehát a választmány többsége ilyen stratégiát valló írókkal is feldíszítette az írószövetség tisztikarát, magáévá tette „a csendes szövetsé- gesi” státus védelmezésének ügyét. Én viszont ezek után nem vallhatom a magaménak ezt az így vezérelt Választmányt, s azt a Szövetséget sem, amely képviseletét egy ilyen többség vezette Választmányra bízta. Ha annak idején, talán némi kockázatot is vállalva, felléptem a sztálini politika szervilis eszközei, a rákosik, és gerők ellen, semmi kedvem sincs ahhoz, most Rea- ganék csendes szövetségeseinek szekundáljak. A velem egykorú ellenzéki írók nagy többsége 1955-1956-ban semmiféle érdemleges kockázatot nem vállalt, '56 után is évekig bölcs óvatosságot tanúsított. Most mégis módszeresen megpróbálják utánozni az 1955-ös íróellenzék stratégiáját. De az epigonizmus sohasem teremtett értéket, az irodalomban sem, a történelmi cselekvésben sem. A hajdani írói ellenzék, amelynek élén Illyés Gyula, Déry Tibor, Benjámin László állt, s amelynek tagjai dekraláltan szocialistáknak, kommunistáknak vallották magukat, sőt némelyikük „marxista-leninistának”, legalábbis 1956-ig, és sohasem ágált a SZER-ben, az az ellenzék egy teljes csődbe került országot, nélkülözésre ítélt népet képviselhetett egy bűnös vezetéssel szemben, joggal követelte a szolgaian másolt modell felülvizsgálatát, a csődhöz vezető dogmák eltávolítását, vétkes alkalmazóik felelősségre vonását. Ma azonban az egész világ józan politikusai elismerik, hogy Magyarország évtizedek küzdelmeiben saját nemzeti utat munkált ki magának, s reformjaival élénkí- tően hatott az egész szocialista tábor felelősen gondolkodó politikusaira, íróira, tudósaira. Kincstári propagandista az, aki bármiféle elégedettségre szeretne hangolni bennünket. Minél többet értünk el, természetszerűen annál inkább megnő az étvágyunk, s következetesebb haladást akarunk a szabadságjogok következetesebb érvényesítése érdekében is. Ha egyik-másik baráti ország hozzánk látogató turistái ámuldoznak kirakatainkon, vagy csodálják sajtónkat, csendesen mosolygunk: mi tudjuk, hogy messze vagyunk attól, ahová törekszünk, tudjuk, hogy a reform nem állhat le, sőt most kell csak igazán kibontakoznia. De nem a SZER és a Nemzetőr közreműködésével! 311
