Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentései a Politikai Bizottság ülésére (1986. november 4., november 18.)
A másik Magyarország hangja II. 1./ Mindezek a negatív folyamatok kihatottak az 1981-es közgyűlés előkészítésére, lefolyására: a vezető testületek összetételében kedvezőtlen változásokat okoztak. Az 1981-es közgyűlés vitájában a sérelmi demagógia és a politikailag vitatható tartalmú, esetenként ellenzéki hangvételű felszólalások jelentős teret kaptak. A kedvezőtlenebb erőviszonyok, a nem megfelelő előkészítés, illetve a jelölésekkel kapcsolatos belső megállapodásnak az írószövetség ellenzéki hangoltságú, befolyásos kisebbsége részéről történt megszegése következtében a titkos szavazás során a választmányba nem került be jónéhány tekintélyes, a szövetségben korábban vezető szerepet játszó párttag író és kritikus, ugyanakkor megnőtt azoknak a száma, akik a rossz közérzetre hivatkozva politikai természetű elégedetlenség demonstrálására is hajlandónak mutatkoztak. A választmányban fokozatosan hangadó szerephez jutott egy olyan csoport, amely úgy érezte, hogy egyes politikai természetű elgondolásainak képviseletére az írószövetség vezető testületéi kínálják a legmegfelelőbb terepet. Az elmúlt öt esztendő írószövetségi vitáinak természetét elsősorban e csoport törekvései határozták meg. Az írószövetség vezető testületéi hivatalosan alig-alig tűztek napirendjükre egyértelműen politikai jellegű témákat, ennek ellenére a vezető testületek vitái - néhány felszólalás hatására - rendre kifejezetten politikai vitákká váltak. Ezek a törekvések - és esetenként nyíltan ellenzéki felszólalások - az írószövetség tagjai részéről általában nem részesültek megfelelő válaszban. A politikai felelőtlenségnek a meddő választmányi vitákon való eluralkodása, a választmány tagjainak egy részét - köztük számos jelentékeny írót - elriasztott a választmányi üléseken való részvételtől. A választmány kommunista tagjainak fellépése sem volt elég hatékony és egységes a vitatható vagy nyíltan ellenzéki jellegű felszólalásokkal szemben. Ebben szerepet játszott, hogy 1983-ig a kommunista aktíva nem működött rendszeresen. Az írószövetségben dolgozó kommunisták nem voltak kellően informáltak a választmányi viták során előtérbe került kérdésekről, egyes politikai döntések hátteréről. A zavarkeltő törekvésekkel szembeni hatékony fellépést megnehezítette, hogy ebben az időszakban a művelődéspolitikai irányítás sem volt egységes és következetes. Mindezeknek a problémáknak a súlyát, az írószövetség vezető testületéi tevékenységében bekövetkezett torzulásokat, az esetenként szélsőséges po30
