Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Egy sokszínű, egészséges nemzeti irodalomban mindig voltak és lesznek is középszerű tehetségű írók, halovány fényű keringő holdak a Nap körül, kevésbé értékes művek is, így válik egésszé, mi egész, és minden korban voltak, még hatalommal is bíró, az irodalomhoz nem értő irodalompolitikusok, és voltak eszközembereik is, jelenlétük tehát akár még természetesnek is mondható, összehasonlításra is szolgáló mérce-voltuk jelenlétét dőreség lenne tagadni, végzetesen károsnak tartom azonban jelenlétét akkor, ha a „nagyhatalom” sáncai mögül, annak oda nem figyelő áldásával meghatározójává válik egy adott kor élő nemzeti irodalmának, ha agresszivitásában a hatalom pózában jelenhet meg, ha önálló hatalommá lesz a hatalomban. Kiirtja maga körül még az összehasonlításra szolgáló műveket is, eszköz-elkötelezettje segédletével megfoszt az íróléttől, elsorvasztja a tehetségeket: elhallgattat, aztán nem beszélnek róluk, s akikről nem beszélnek, azok már nincsenek is, élő tilalomfaként nem állnak útjába a maga képére formált, olvasói lelket-gondolatot mérgező középszernek, le lehet róluk mondani, hiszen helyettük van már más, és szaporodnak a keresztek a temetővé lett magyar irodalom kertjében, s ünnepé aljasul a temetés; azzá teszi az irodalmat, ami neki a hatalom: céllá, amivel nem lehet létet igazolni, csak jelenlétet, de egyébre nincsen is szüksége. Ám, hogy egy magára valamit is adó, a nemzetét szolgáló-védő- vigyázó országvezetésnek se legyen, az már igencsak elszomorító, több a bűnnél, hiba. Ha akármilyen okból elhiszi, hogy az ilyen körülmények között születő irodalommal valamire is mehet. Semmire sem mehet! Nem, mert az ilyen irodalom által beteggé lesz a nemzet lelke. Annyira azzá, hogy már nem lesz képes elegendő ellenanyagot termelni, amivel önpusztító betegségét kivethetné magából, mert a fertőzés folyamatossá válik, egyre mérgezőbb szellemi vírusok által, ami fölemészti még maradék ellenállását a mostaninál még súlyosabb betegségekkel szemben. Pedig már a mostaniak is kétségbeejtően súlyosak, s vonakodom elhinni, hogy ezt éppen azok ne látnák, akiknek a látás lehetősége megadatott: aggodalomra okot adó mértékben leromlott a nemzet közerkölcsi állaga, nemzettudata, nemzeti önbecsülése és méltóságtudata, megszégyeníthető vé - és még jó, hogy csak azzá, de félő, hogy már félhetővé - és megaláztatóvá vált nemzeti múltja vállalásában, nem hisz sem a saját, sem a nemzete jövőjében, eleinek sok-sok tapasztalatból táplálkozó figyelmeztető intésében: úgy imádkozz, mintha mindjárt meghalnál, úgy dolgozz, mintha örökké élnél, mert jövő-tudata a mára redukálódott, s célja 296