Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
litizmus áramlott be az ország művészeti, szellemi életébe; s mint nyilván idő kell még ahhoz is, hogy mindenki számára érthetően, hihetően tudjuk bizonyítani: ez a sokat szenvedett nép nemzeti alapon tud jó nemzetközi lenni, saját feladatai megoldásával próbálja szolgálni az egyetemes haladást - mint például a legnagyobb magyar, vagy az örök Petőfi. Tuli József: Gyötrő álmaimban... Hölgyeim és Uraim! ...amelyek mostanában oly gyakran kísérő jelenségei éjszakáimnak, s nem azért, mert a lelkiismeretem lenne rossz - ahhoz rajtam sokféle módját és formáját próbálták ki a megaláztatásnak, eléggé hatásos módon is ahhoz, hogy lelkiismeretem rossz lehetne -, hanem mert kínzó nappalaim a maguk szennyes hordalékával „begyűrűznek” éjszakáimba is, hogy ott se hagyjanak nyugton; T betűkkel álmodom, melyeknek fölső, egyik rövidebb keresztszára le van fűrészelve, s az épen hagyott másik fél szárról hurokban végződő kötél lóg alá. Rabok-fonta erős kötél, a hóhérnak nem kell attól tartania, hogy munkája végzése közben elszakadna: legalább valami, ami nem selejt, kötélgyártó iparunk dicsőségére. A honi irodalompolitika, mely hatásos és áldásos - kinek az egyik, kinek a másik - tevékenységében sok más egyéb miatt is elmarasztalható - fölsorolásukra nem vállalkozhatom -, csak a magunk fölségterületén maradva például az irodalomhoz nem-értésében, néhány esztendővel ezelőtt, önléte igazolására is, a történelem szemétdombjáról előkaparta azt az azóta hírhedtté vált három T-elméletet, amelyet koncepcióvá szilárdítva-konzer- válva igen eredményesen alkalmazott is; a „nagyhatalom” sáncai mögött a „kishatalom” praktikájához remekül ért. Például az írók megosztásához, amihez ugyancsak adaptált elmélettel jutott: divide et impera. Mozgósítva hozzá, természetesen - gazdag személyi és eszközállományát. S ennek a „szentháromságnak” funkcionáltatásával előállt a legcinikusabb végeredmény, aminél nagyobb katasztrófa aligha érhette volna élő nemzeti irodalmunkat: - intézményes támogatással lettek-légyen tiltott, tűrt és támogatott írók. E kategorizálás példátlanul gyors karriert futott be, polgárjogot nyert az eszköz és emberállomány funkcionáltatásában, de írói naivitás lenne azt hinni, hogy a „kishatalom” hatalomgyakorlásának ez a kategorizált irányultsága az irodalomra vonatkozott. Nem! Az írókra vonatkozott, akik kategoA másik Magyarország hangja 294
