Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
maga: hogy létezik ilyen kiadvány s benne a határokon túli irodalmak java, naprakészen. Mindenki számára hasznos, s a határokon túli-kívüli-mögötti alkotók számára bátorító erejű lenne egy ilyen fórum. Nem csak annak adnánk bizonyságát, hogy törődünk velük, hanem annak is, hogy becsüljük őket annyira: nehéz helyzetekben is képesnek tartjuk őket igazi alkotások megteremtésére. Szereteten innen és túl, ezt - sajnos - még bizonyítanunk kell. Ezzel még igazán adósak vagyunk. Sopánkodni, sajnálkozni, sőt káromkodni is megtanultunk már, tanuljuk meg becsülni az igazi értékeket is, az őket megillető alázattal. Tegyünk érte valamit. A jelenlévők érzelmeire, szeretetére, belátására hivatkoztam és hagyatkoztam - illő tehát eleve felsorolnom a feltételezett akadályokat is, melyek egy ilyen időszaki kiadvány létrehozásakor felmerülhetnek. Az anyagi keretekről nem szólok, úgyis előre tudom a választ: az ilyenek szőkék vagy nincsenek. Bár talán esete, ügye válogatja. Biztosan elég lenne annyi pénz és bátor jóindulat, amennyi az Erdély története három kötetének megalkotásához kellett. Lapalapítási engedély ügyében döntsenek az illetékesek. Lehet itt baj nagyobb. Szövetséges szomszédaink részéről felmerülhet ugyanis, hogy holmi szentistváni álom köde terjeng itt újra, s terjeszkedési szándékkal szervezkedik a szellem, hozza létre annexiós ötödik hadoszlopát. Más tájakon edzett gyanúm szerint biztosra vehető ilyen ellenvélemény. De akkor sem hiszem, hogy gőgös túlérzékenységre, netán rosszhiszeműségre megalkuvás, vagy akár csak mentegetőzés lehetne újabb válaszunk, mint már annyiszor. Ami a kérdés gyakorlati részét illeti, tudomásom szerint a szomszédos szocialista rendszerű államokban megjelenő kiadványok magyarországi terjesztése és közleményeik átvétele megengedett, kívánatos, bár a lehetőségekhez képest mindmáig kevéssé működő gyakorlat. A nyugati kiadványok az illetékesekhez úgyis eljutnak... Reménykedve kínálom fel tehát megfontolásra javaslatomat és érveit. Hinni merem, hogy van olyan tisztességes, hogy bár megvitatásra érdemesnek tartsa bármely testület. Köszönöm figyelmüket és segítségüket. Bp. 1986. november 28. Ui.: A „helyzet” azóta bizonyos határainkon túl súlyosbodott - a feladat itthon ehhez mérten sürgetőbb és fontosabb. A közgyűlés jegyzőkönyve 289
