Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve ÍRÁSBAN BEADOTT HOZZÁSZÓLÁSOK Csíki László: Kedves Barátaim! Én nem elvi nyilatkozatot, hanem javaslatot szeretnék tenni; kézenfekvőt és kézzelfoghatót. Engedjék meg, hogy előbb indokaimat, érveimet mondjam el, s csak azután az indítványt magát. A határokon túli magyar irodalomról - irodalmakról - van szó. Már megnevezésükkel is bajban vagyunk. Nem tudjuk, emez erdélyi vagy romániai, amaz felvidéki vagy szlovákiai? A nyugati „ág” meg - az vajon emigráns, vagy disszidens? Egyszóval: illetőségük nyilvánvaló, elvben-szó- ban hovatartozásukat is tisztáztuk: elfogadtuk, hogy a mieink. Csak éppen nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Ahhoz ismerni kellene őket. Márpedig a határokon túli - kívüli? - irodalmakat mindenki szereti, és alig valaki ismeri. A szeretet megnyilvánulása, nyilván, a nyilatkozat, a vallomás. Régebben mintha ezekből is több lett volna. Igaz, mindmáig egyetlen eredményt hoztak: tiltakozásra késztették a többször is más határok közé-mögé került magyar irodalomrészek éppen aktuális gazdáit. Mindenütt birtokháborítást, belügyekbe való beavatkozást szimatoltak. Szeretetünk tehát kiadta politikai vegytiszta-színezetét, amint valamelyest forró helyzetbe került, vagy odapörköltek neki. Sebaj, edződött talán. Bár inkább visszahúzódott, tudatzavarunkat tovább fokozva, bonyolítva. Javaslatom veleje elvileg a következő tehát: érzelmi energiánk nagyobbik felét fordítsuk a tájékozódásra, a munkára. Az ehhez szükséges fórum érdekében szólok most. A határokon túli alkotók műveinek honi megjelentetése például évek óta több-kevesebb rendszerességgel és sikerrel folyik: általában nem vált ki különösebben goromba, ijesztő reakciót illetékes hatóságaink részéről. Ez a reménykeltő csönd bátorít, hogy megtegyem javaslatomat. Megjegyzem közbevetőleg, hogy az említett kiadói megjelenések csupán újrakiadások lehettek és gyakran gesztusjellegűek, már csak esetlegességük okán is. Az alkotóknak kevés örömet, a közönségnek gyér hasznot hoztak - ti. egyszerűen nem jutottak el hozzá. Ennek oka éppen az, hogy reklám és egyebek híján az illető művek a derült - vagy inkább a borult 287
