Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
_ kudarc lehet: de nem követelheti önmagától, saját állami vagy nem állami intézményeitől sem.” Azt is hozzátettem, hogy bár a külföldi megjelenés valóban egyéni és nemzeti dicsőség, aminek örülni kell, amit óvatosan, tapintatosan szorgalmazni is lehet, a hazai literatúrai tulajdonképpen mégis az a mű gazdagítja, amit az anyanyelvre fordítanak. Most utólag, kiegészítésként a következőket idézem Göncz Árpád és Orbán Ottó ugyancsak az Évszakban megjelent közös szakosztályi beszámolójából: „A magyar műfordítás szinte a kezdetektől több egyszerű ismeretterjesztésnél: legjobb teljesítményeiben mindig is a nemzeti irodalom létét segítő vállalkozás... a világirodalommal való együttélés valóságos esélyét kínálja... esély önismeretünk elmélyítésére, arányérzékünk épségben való megőrzésére, belső szabadságunk növelésére.” Hubay Miklós azóta is haragszik rám, amiért vitatkozni merészeltem vele. Ezt még csak kibírom, bár mind személyét, mind írói, irodalomszervezői, publicisztikai munkásságát igen tisztelem különben. De a tetszetős, írói körökben ellenszurkolást kiváltó téveszméje, miszerint a fordítás-irodalom elnyomja a hazait, nehezen elviselhető: hiszen ennek az ellenszurkolásnak is „köszönhetjük” erkölcsi és anyagi félreállításunkat, azt, hogy honoráriumunk hovatovább megalázó, kihalásra ítéli az úgynevezett szakmát. Egyébként azok a nagy példányszámok már régen nem érvényesek: a Könyvterjesztő most már inkább lefelé licitál, s újra és újra lehetetlenné teszi a kiadók számára, hogy külföldi művek fordítását publikálják, hiszen az alacsony példányszámmal járó ráfizetést ebben a szektorban - mármint a külföldi művek esetében - nem engedhetik meg maguknak. Hadd említsek két példát - csupán a saját keserves tapasztalatomból. Másfél évvel ezelőtt szerződött velem a Helikon olasz népmesék válogatására és fordítására. Miután elvégeztem a munkát, a kiadó közölte: kifizeti, de nem tudja megjelentetni a kötetet, mert a Könyvterjesztő csak 6000 példányt hajlandó átvenni, s így körülbelül félmillió forint lenne a veszteségük. Köz- bevetőleg magyar íróval, ugye, ez szerencsére ritkán fordul elő, az ő alacsonyabb példányszámú könyvére szívesebben fizetnek rá a kiadók, hiszen a gyengébb irodalmi értékű, de népszerű, és igen: esetleg épp a nagyobb példányszámban kiadott külföldi művekből származó nyereséget - helyesen - a honi irodalom támogatására fordítják. A közgyűlés jegyzőkönyve 279
