Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja sége az irodalom fontos ügyéért munkálkodó, felelős közéleti cselekvést vállaló, működőképes szervezetet és ezt biztosító vezető testületet kíván. Ördögh Szilveszter (elnök): Kardos G. György következik, majd utána Kiss Dénes. Kardos G. György: Isten a tanúm rá, hogy eszem ágában sem volt felszólalni, de a közgyűlés előtt annyian és annyiszor figyelmeztettek, hogy ne szóljak hozzá, mert nem méltó, mert nincs értelme, mert veszéllyel jár, hogy végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy egyszer szembenézek én is ezzel a veszéllyel. De hát milyen veszéllyel jár az, ha valaki felszólal a Magyar írók Szövetségének közgyűlésén? Azzal a veszéllyel jár, hogy óvatlanul is megfogalmazhat olyan gondolatokat, amelyek véletlenül és történetesen egyeznek a hatalom gondolataival. Ez pedig nem arat nagy tapsot bizonyos hangadó irodalmi körökben. Noha azok, akiktől magam is féltem felszólalni, véleményem szerint nincsenek sokan, de olyan zavarba ejtően gyötrődve, olyan sorstragédiákhoz hasonlítható fenséggel, olyan érinthetetlen fogalmakkal, olyan éteri intoleranciával fojtanak el minden vitakedvet, hogy megbélyegzettség nélkül nagyon nehezen lehet felszólalást vállalni, az ellenvéleményt vállalni. A megnyilvánuló rokonszenv, a tapsok mellett is az a véleményem, hogy nincsenek sokan. Meglepően kevesen vannak, az ország közvéleményéhez képest pedig elenyészően kevesen. Sokkal többen vannak azok, akik félnek a meg- bélyegzettségtől, nem akaiják, hogy megbélyegezzék őket, izegnek, mozognak közöttünk, ide-oda dörgölődznek, tapsolnak, és tökéletesen inaktívak. A minap történt, hogy valaki megkérdezte egyik kitűnő írótársunkat, hogy miért írta alá a sok közül az egyik aláírás-listát. A válasz ez volt: „nem mertem nem aláírni”. Tehát ott tartunk, hogy már arra is bólogatunk, amivel nem értünk egyet, hümmögünk, dodonai kijelentéseket teszünk, és különféle álarcokat rakunk magunkra. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy olykor a hatalom - elnézést kérek, a hatalom szó egy rémes szó, de mivel ezt állandóan használták itt, én sem tudok újabbat kitalálni. Tehát a hatalom is felteszi az arcára a maga kis diplomáciai dominóját, nehogy a szándékai véletlenül is felismerhetőek legyenek. Tehát nem szükséges az inaktivitás, ebben a csiki-csuki játékban lényegében nincs nagyobb veszélye a nyílt színt vallásnak, mint az óvatoskodó bújócskának. Amikor - ez inkább régebben 242
