Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Földcsuszamlás az Írószövetségben (Kiss Gy. Csaba)
lőjének tekintjük.”34 Értelmiségi körökben — különösen az egyetemi ifjúság - valós tájékoztatást követeltek az írószövetség közgyűléséről, a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem KISZ szervezete például levélben fordult a Tájékoztatási Hivatalhoz, hogy a magyar tömegtájékoztatás megfelelő módon adjon hírt arról, mi történt a közgyűlésen. Az elnökség havonta tartotta üléseit, ahol alaposan végigtárgyalták a napi teendőket, a hatalommal való kapcsolatok konkrét kérdéseit. Az elnökségi ülések jegyzőkönyvei izgalmas dokumentumok, szinte drámai szövegként olvashatók, ahol az elnökség tagjai - vitathatatlanul a korabeli magyar irodalom élvonalának képviselői - felelősségteljesen és átgondoltan, kitűnő taktikai érzékkel tárgyalták a kérdéseket. És ami talán nem mindig megszokott az írók világában, az ülések hangulatát az együttműködés, a közös útkeresés szándéka jellemezte. A kilépések és főleg az Elet és Irodalomra korlátozott sajtópolémia után, részben ezzel egy időben az új vezetőség néhány képviselője ellen személyre szóló támadást indított a hatalom. A titkárság két tagjáról, Annus Józsefről és Kovács Istvánról volt szó. Amikor a Szövetség vezetői, elsősorban pedig Cseres Tibor, próbáltak puhatolózni, melyek azok a konkrét ügyek, amelyek különösen bántóak a hatalom számára, megüzenték, hogy egy, a hierarchia csúcsán lévő személy sérelméről van szó. Ez magától értetődően a Tiszatáj főszerkesztő-helyettesére, Annus József titkárra terelte a figyelmet, hiszen széltében-hosszában terjedt az a hír, hogy Nagy Gáspár inkriminált verse (A fiú naplójából) a legfelsőbb helyre, magához Kádárhoz is eljutott. Amikor e híresztelésről az állásából fölfüggesztett szerkesztő tudomást szerzett, írásban kérte fölmentését titkári posztjáról. Az elnökség több ülésén tette szóvá a testület nem egy tagja, hogy az írószövetség érdekében önmagát föláldozó Annus Józsefnek méltó elégtétel járt volna. Személyével kapcsolatos - és a kádári puha diktatúra Magyarországának abszurd világát is jellemzi -, hogy a Tiszatáj szerkesztője „Tihanyi”, majd „Csanádi” fedőnéven éveken át készített jelentéseket az állambiztonságnak (erről 1987-ben természetesen senki íróember sem tudott), és alig néhány hónappal azelőtt, 1986 októberében zárták ki a hálózatból, és anyagát átadták az irattárnak.35 Kiss Gy. Csaba: Földcsuszamlás az írószövetségben 34 A József Attila Kör Nyilatkozata. (1987. február 26.) Magyar írószövetség, Irattár 125. doboz 35 Szőnyei Tamás: Titkos írás (1956-1990. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet) 2. Budapest, 2012, 626.1. 23
