Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

licizmus dialektikáját. Ezt kibontani, megmutatni minden ágban, felada­tunk a Duna-medencében, Európában. A sorsunk. A magunk tüzében olva­dunk el, ha a feladatra képtelenek vagyunk. És nincs módom akárcsak egy esszében, hogy kifejtsem a bizonyítást. Ez volna az alkotóműhelyek sza­badsága, amelyről a szólamok áfiumfüstje száll? Itt és most demonstrátio ad hominem vagyok, hogy totális elszigetelés író köré csak rendőri segéd­lettel vonható. A tények írásban és bírósági aktákban sorakoznak: látjátok feleim, hátrafelé megy a társadalom, ha a jogsértés behajt a művészet ud­varába, elütve Hamvast vagy Bulgakovot. Pedig egy szamarat sem vettem el tőlük és egyet sem bántottam közülük: mégis, a gázolásban elől járt egy maroknyi csapat: idáig süllyedtek írótársaink. Az inhumált után, ha mér­tékre intett valaki, a Vörösmarty tér 1-ben kéznél volt az áttételes járat, róla vallomást tett Tardy krónikája. Csakhogy a licenszet nem elég zsebre vágni, a kaptárépítéshez hit meg tisztesség a lép. A bűn a tehetetlenségből fakad, a tolvaj begyepesedett agyvelő, aki alkalmas az elcsent tárgy felhaszná­lására, de továbbfejlesztésére alkalmatlan. Akik szemtől szembe támadtak rám ’81-ben, felismerték, hogy a kölcsönhatást tézis, antitézis között nem szabad megszüntetni, orv beavatkozással legkevésbé. Mivel akkor a követ­kező lépés elmarad: hasznosabb az antitézis, mintsem annak utánzata. A bukást mindenben és mindenkor a kihagyott lépések okozzák. Az elodázott haladás üressége. Vajon, aki gyűlöli az igazságot, kormányoz- hat-é? A kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem. Még csak annyit: az erőszak kevélysége szétterült a világát vesztett társadalomban és tükörké­pében, az irodalomban is. Etikai, fizikai válsága olyan mély, hogy a ri­portkönyvek - föltárva útvesztőit - nyilvánosan „gyógyít/6/atlannak” ítél­ték. Lázgörbéje abban a jelenetben csúcsosodik, melyben rendőri kísérettel tör a zeneigazgató a csalogányra, sárga kalitba zárva, mert nem ott énekel, ahová ő előfütyölte. Irodalomtörténész, akiben pislákol még a tárgyilagos­ság s nem fél a gáncstól, nyalábnyi összehasonlítással szolgálna, miként hajtott új ágat az ötlettelen regényírás, miután az orgazda a tiltott szemet szemzésre odaadta. Küszködve írott s íratlan etikával, a kertész maga vette rovásra, ámbár a bűntényt takargatni kellett. Mert agyongyötörtetésem olyan erkölcstelen és embertelen, hogy párját ritkítja a művelődés történe­tében, ha megtette, csak halott költővel a fasizmus is. Ez a nemzetiség ezer éve legnagyobb csapását szenvedte el, mikor ön­tudatát és termőtalaját kihúzták háza, kertje alól, a keresztény műveltséget. Majd rádobták azt a hálót, amely csomóival befogta a társadalmat a ház­A másik Magyarország hangja 230

Next

/
Thumbnails
Contents