Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve kérdezi: „Az írónak miért nincs joga érzékelni a bajokat?” Joga van hozzá. Mészöly Miklós ehhez az érzékeltetéshez szinte receptet is ad, és tényleg nem hajtunk végre semmit bármi áron. Igaz, vannak itt, akik bármi áron a maguk nézeteit akarják az egyedül helyes nézetként elfogadtatni, de nekem pl. semmit sem kell tennem bármi áron, s örülök, hogy így érzi ezt egy olyan jelentős író is, mint Mészöly Miklós. Örülök, hogy Fekete Gyula úgy látta tegnap, hogy - idézem - „mindnyájan a társadalmi igazságosság, a megújulás hívei vagyunk. A jövőt életképes szocializmusnak képzeljük el.” Csak azt tudnám, mit ért Fekete megújuláson akkor, amikor - mint mondta - „a politikától egyetlen választ kap az író: coki. Értsünk a szóból: nincs szükség ránk.” Rosszul tudja Fekete. A társadalmi igazságossághoz, az életképes szocializmushoz minden igazságos és életképes emberre szükség van a vélemények erőteljes megfogalmazása, ütköztetése előtt, közben és után. De ehhez talán úgy kell elképzelnünk a demokráciát - azt a bizonyos megbecs- telenítettet -, hogy az nem egyesek kizárólagos joga, hanem mindannyiunk lehetősége ahhoz, hogy meghallgassuk a másikat, hogy figyeljünk egymásra. Hernádi Gyula (elnök): Csoóri Sándor következik. Csoóri Sándor: Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim! Ilyen nehéz helyzetben én még nem szólaltam föl sem közgyűlésen, sem taggyűlésen. Asperján György olyan hangulatot teremtett számomra, amelybe nehezen tudok beleilleszkedni. Egyelőre ki is kerülöm. Nem akarok hitvitába bonyolódni vele, mert ez a hitvita még jobban fölizzítaná a kedélyeket. De nemcsak ezért vagyok nehéz helyzetben, hanem azért is, mert az imént olyan felszólalás hangzott el, amely engem porig sújtott. Bocsássatok meg, ha most személyesen Berecz Jánoshoz fordulok... Kedves János! Látszólag fegyelmezett és megfontolt voltál, de a csöndes fenyegetés légkörét hoztad a terembe. Te stílusgyakorlatról beszéltél olyan stílusban, amelyet én, bocsáss meg, nem tudok elfogadni. Megfordult bennem, tehát kimondom: egy szelídebb paraszt-Révai hangját idézted föl bennem. Értem én a politikust: szüksége van néha kemény szavakra, de ha neked Albert Gábor hangja ultimátum volt és nem kétségbeesett segélykiáltás, akkor félresö213
