Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

pörhetjük az irodalom törvényeit, jelentéstanát, mindent, hisz tudnod kell, hogy Kölcseytől kezdve hányán beszéltek már ezen a hangon, és aki így beszélt, az nem föltétlenül támadott, hanem segítséget kért. Vádló megjegyzéseid után annyira elment a kedvem a felszólalástól, hogy vissza akartam lépni tőle, azt gondolva, reménytelen az egész, legyen neked és nektek igazatok, ne törődjetek velünk, az érzelmeinkkel, az akaratunkkal, egészen bizonyos, hogy elboldogultok nélkülünk is.

De a szünetben megfordult bennem a rosszkedv. Ráébredtem, hogy nem a te hangodról és nem az én hangulatomról van szó, hanem egy ország szelleméről és lelkialkatáról. Sőt még az is átfutott rajtam, lehet, hogy a dolgok tisztázásához épp a te szigorúra sikeredett hangod segít leginkább, így aztán nem mondtam le a fölszólalásról, de furcsa formát választottam hozzá. Tegnapra is írtam egy fölszólalást, de elment az idő s nem tudtam elmondani. Az éjszaka aztán megint írtam egyet. Amelyiket ma éjszaka írtam, azt olvasom föl, különös dokumentumnak. Azért mondom dokumentumnak, mert néhány órával a te fölszólalásod előtt készült.

íme a szöveg:

A tegnapi napnak számomra két emlékezetes pillanata volt. Az egyik Albert Gábor megrendítő felszólalása, melyet a kétségbeesés és a cselekedni akarás idegláza mondatott el vele. A másik emlékezetes pillanat jóval korábbi; még a délelőtti tanácskozás kezdetén érintett meg. Különös belső feszültséggel hallgattam Mészöly Miklós emelkedett írói monológját magunkról, az írószövetség helyzetéről, az író és a politika viszonyáról, a különbözés etikájáról és föladatairól. Helyenként már zavart is az eleganciája. Azt éreztem, nekünk, íróknak sok még a temetetlen halottunk, ne szabjunk túl gyorsan feledtető fátyolt a szemfedőkből. De közben az is ott zakatolt bennem, hátha Mészöly Miklós békeajánlatának jött el az ideje, hátha az ő időben kifejezett reményeinek, annak tudniillik, hogy láthatóan mindkét fél felkészületlenül érkezett ide a közgyűlésre. Tehát legyen a mostani alkalom a fegyverletétel napja. Válasszuk meg az új vezetőséget, és az új vezetőség oldja fel a görcsöket, s egy messzebb tekintő tanácskozáson, egy esztendő múlva, hívja össze a szövetség tagjait.

A nagy tapsból nemcsak az író iránti udvariasságot éreztem meg, de a magunkon való győzelem és fölülemelkedés mély lélegzetvételét is. Vártam, mi történik? Mészöly után nemsokára a miniszter következett. Tudom, nem könnyű rögtönözni, nem könnyű dönteni. De annyit elvár az ember a főhatóság legmagasabb rangú tisztviselőjétől, hogy néhány mondatot mondA másik Magyarország hangja

214