Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
szembenéznie, hogy az elkövetkező évben százezrek szükségszerű helyzetváltoztatása milyen következményekkel jár az emberek életére, hogyan lehetne ezek gondját, terhét könnyíteni, mert lesz átgyúrás, s ennek lesznek áldozatai, akik majd éppúgy nem tekinthetők hősöknek, mind a II. világháború magyar katonái, akik közül egyesek hősiesen, mások gyáván a fasiszta német csapatokkal együtt harcoltak a Don-kanyarban, s végül áldozataivá váltak Horthy és az úri Magyarország politikájának. Albert Gábor, ha mindenáron emlékművet akar emelni, akkor gyászolja el az értelmetlenül meghaltakat. Egyébként elkészült a kongresszusi palota mellett a II. világháború áldozataként meghalt apának, fiúnak s a négyszázötvenezer magyar zsidónak az emlékműve. Köteles Pál tegnap azt javasolta, hogy vegyük bele az alapszabályba, miszerint a Magyar írók Szövetsége kinyilvánítja érdekeltségét a magyar nemzetiség sorskérdése iránt, felelősséggel kíván munkálkodni a 15-16 millió magyar jövőjéért. Eörsi István a kisebbség ügyét a többség ügyének is tartja. Albert Gábor azt mondta: „A mi önbecsülésünk megköveteli, hogy törődjünk a kinti magyarsággal, akár ellenükre is.” Nem akartam hinni a fülemnek, szóval odáig terjed a magyar nemzetiség sorskérdése iránti aggódás, hogy akár ellenükre is tenni akarnak? Nem hiszem, hogy ez a kisebbség, amelyen így akarna segíteni a többség, túlságosan boldogan fogadná a magyarságot mentők akcióját. Meggyőződésem, hogy sok mindent kell tenni azért a kisebbségért a többségnek, ügyének kell lenni, hiszen a magyarság megmaradása mindannyiunk ügye. De csak olyat kell, lehet és szabad tenni, ami soha nincs ellenükre, csak és kizárólag értük. Úgy tűnik számomra, hogy Albert Gábor vélekedésével nem mindenben találkoznak össze azok nézetei, akikért, akik érdekében szót emelt. Míg Albert Gábor csak a pusztuló ország vízióját látta, addig Eörsi így fogalmazott: „ami a gazdaságban szükséges, szükséges a kultúrában is. A gazdaságban, ha nehezen is, de érezhető a mozdulás, a kultúrában semennyire.” Ez is több a semminél, ez az elismerés, már mint annál a semminél, amit Albert Gábor vizionált. Mészöly Miklós pedig egészen konstruktív megállapításokat is tett, például: „.. .ne rágódjunk azon, ami elmúlt, az legyen a mementó, hogy ez az út - mármint a szövetségben - egyik fél számára sem járható.” Igaza van, miként abban is, hogy az író - idézem - „törvénykönyve más: máshol ragadjuk meg a valóságot, mint a politika. Az igazságot kell keresnünk, nem végrehajtanunk valamit bármi áron.” így igaz. Téved Köteles Pál, amikor azt A másik Magyarország hangja____________________________________ 212
