Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Földcsuszamlás az Írószövetségben (Kiss Gy. Csaba)

Földeák János, Galabárdi Zoltán, Molnár Géza vagy Tamás Aladár. Juhász Ferenc döntésébe belejátszhatott sértődése is, hogy nem került be a választmányba, Szabó Magda - talán érezvén a hangulatot - eleve kihúzatta magát a jelölőlistáról. Elképzelhető, hogy egyesek (például Hegyi Béla, a Vigilia korábbi főszerkesztője vagy Végh Antal) ezzel a döntésükkel számítottak jó pontot szerezni a hatalom előtt. Néhány személy csatlakozott még, így lett huszonhét kilépő, maga a művelődési miniszter pedig a huszonnyolcadik. Máig nem tisztázott kérdés, hogy mennyire volt szervezett ez az akció, és hogy honnan és milyen sugalmazást kaptak cselekedetükhöz a kilépők. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy spontán lépésről, véletlen egybeesésről lett volna szó. Ez ellen szól az akció csoportos jellege és egyidejűsége. „írókat biztattak a kilépésre” - emlékezik Berecz János.18 Azt ugyan nem említi, kik. Magánbeszélgetésekben leggyakrabban Szerdahelyi István neve került szóba, mint a kilépések szervezője.

Az új elnökség 1987. január 14-én tartotta meg első ülését. Itt tárgyalták meg a kilépések ügyét, idézve egyik-másik távozó író leveléből. A közzétett szemelvényekből jól érzékelhető az ülés hangulata. Ostromlott várnak érezték helyzetüket, ugyanakkor reménykedve vették tudomásul a Szovjet írószövetség üdvözlő táviratát. Cseres Tibor határozottan tartotta kezét az elnöki kormányon, bízott abban, hogy a hatalommal való konfliktusban sikerül kompromisszumot találni. Még aznap levelet írt a művelődési miniszterhez: „...szeretnénk, ha az írószövetség tisztségviselőinek lehetőséget adna még januárban egy személyes találkozásra.”19 Az ülésen Fekete Sándor kilépését indokló érvei váltottak ki nagy fölháborodást. Ő egyébként az Élet és Irodalom 1987. január 16-i számában közzétette a dokumentumgyűjteményünkben is szereplő Kilépési nyilatkozatát, amivel egy, a magyar sajtóban szokatlan, heteken át tartó sajtóhadjárat vette kezdetét. A kívülállók bizonyára nem értették e publikációkból, valójában mi történt az írószövetségben, mindenesetre a hangnemből arra következtethettek, hogy fontos kérdésről van szó. Ezután akadt még egy-két távozó, de a kilépési hullám a hónap második felére kifulladt. A január 26-i pártaktíván Knopp András arról biztosította a jelenlévőket, hogy ő nem kíván senkit fölszólítani kilépésre, de a párt a kilépők oldalán áll. A vitában megoszlottak a véleméKiss Gy. Csaba: Földcsuszamlás az írószövetségben

18 Berecz János: Vállalom. II. 2003. 458. 1.

19 írószövetség Irattára 65. doboz, 48/1987

19