Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Földcsuszamlás az Írószövetségben (Kiss Gy. Csaba)
A másik Magyarország hangja nyék, nem egy párttag író az írószövetségben maradás mellett érvelt.20 Ezt az elbizonytalanodást érzékelhetjük az állambiztonság Csongrád megyei ügynökének jelentéséből is: „Ilia Mihály (...) több kapcsolatával beszélgetést folytatott arról, hogy 1987. január 27-re összehívták az írószövetségi párttagokat, véleménye szerint felszólítják őket az írószövetségből való kilépésre és új szövetség alakítására. (Rajki András rendőrfőhadnagy kézírással jegyezte meg a jelentés lapján: őket erre nem is szólítja fel senki.) Ilia és Mocsár Gábor megegyeztek abban, hogy a délalföldi írócsoport érintett tagjaival egyeztetik álláspontjukat ebben az ügyben, a jelenlegi írószövetségből egyik sem akar kilépni.21 Január 27-én „A Politikai Bizottság tudomásul veszi a tájékoztatást Kö- peczi Béla művelődési miniszter elvtársnak Cseres Tiborral, az írószövetség elnökével folytatott megbeszéléséről és a Minisztérium által megtett intézkedésekről. Szükségesnek tartja, hogy az irodalmi kollégium létrehozásával összefüggő javaslattal egyidejűleg az eddigi tapasztalatok alapján tegyenek javaslatot a Politikai Bizottságnak a további feladatokra is.”22 Január 30-án az Elet és Irodalomban két hozzászólással (Kertész Ákos és Szerdahelyi István) folytatódik a polémia. Bata Imre főszerkesztő bevezető kommentárjában azt állítja, hogy lehetőséget akart adni a bentmaradó többségnek éppúgy, mint a távozó kisebbségnek véleménye elmondására.23 Mintha 50-50%-ról lett volna szó. Néhány nagy név ugyan volt a névsorban, de a létszámot tekintve a tagság alig 5%-a távozott a szervezetből. Kertész Ákos, akit távolléte ellenére is beválasztottak a választmányba, azzal érvel cikkében, hogy jelenleg a demokrácia tanulásáról van szó, a nemzeti kultúra becsületének visszaszerzéséről beszél, abban a reményben, hogy a kulturális kormányzat odafigyel az írók érzékeny jelzéseire.24 Szerdahelyi István azt állítja, hogy a Magyar írók Szövetségének vezetésében évek óta azok a hangadók, „akik a racionális okfejtés helyett csak a szenvedélyt akarják - vagy tudják - hasznosítani dialógusaikban”.25 Később a Kritikában még hosz20 Beszélő 19. szám 1987. január 21 ÁBTLNOIJ 1987.1.23 22 MOL M-KS 288. f. 5/988. ő.e. 23 Élet és Irodalom, 1987. 5.sz. 4.1. 24 Kertész Ákos: Bentmaradási nyilatkozat = Élet és Irodalom 1987. 5. sz. 4.1. 25 Szerdahelyi István: Kilépés után. = Élet és Irodalom, 1987. 5. sz. 5.1. 20
