Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Berecz János, a Központi Bizottság titkára: Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim! Nem ég az ecsedi láp: elaludt! Két nap óta esik az eső. Nem így akartam kezdeni, de Csurka István fellépése erre késztetett. Először a felszólalásom jellegét szeretném tisztázni. Nem hivatalos abban az értelemben, ahogyan Köpeczi Béla elvtárs szólt, átadva a párt és a kormány üdvözletét is. Tulajdonképpen Fekete Gyulának köszönhetik, hogy felszólalok. Tegnap, a fellépése előtti szünetben azt mondta: nem fogsz aludni a következő éjszakán, mert készülni fogsz arra, hogy nekem válaszolj. Tehát engem kihívás ért személyemben, és erre a kihívásra szeretnék válaszolni. Elnézést kérek tőle és másoktól is: nem írtam le a beszédemet, inkább aludtam helyette. (Derültség.) Nem akartam ezzel birkózni egész éjszaka. Köszönöm Hubay Miklós barátunk kedves szavait arról, hogy a vendégeket itt megsértették. Nem fogadom el azonban teljesen. Azért nem, mert nem sértettek meg bennünket. Az irodalmi helyett politikai vitára hívtak, s a politikai vitában nem szabad megsértődni. Belső kötelességemnek érzem viszont, hogy a politikai kihívásra válaszoljak. Itt többen hivatkoztak a gyökereikre és indíttatásukra. Ami engem illet, szabolcsi parasztgyerek vagyok, aki büszke arra, hogy magyar kommunista lehet. Én még arattam; ahhoz a nemzedékhez tartozom. Az öreg Berecz után én szedtem a markot. Itt nagyon gyakran elmarasztalták a felszólalók a „politikát”. Ez a minősítés elfogadhatatlan a számomra. Azért, mert az én sorsom a politikai pályára sodort, nekem itt szégyellni kellene magamat? Vagy álljon az egész magyar társadalom csak írókból, mert ők a legbecsületesebbek, csak ők mondják meg az igazat?! Visszatérek az alap-mondanivalómhoz. Természetesen több olyan kifejezés is elhangzott itt, amelyeket jó érzéssel hallgattunk: párbeszéd, megegyezés, tolerancia. Nincs szükség a sérelmek litániájára ahhoz, hogy gondjainkat, bajainkat saját határainkon belül oldjuk meg. Példaként említtetett a marxista-katolikus dialógus, a nyíltság, az őszinteség. Mi ezzel a nyíltsággal és őszinteséggel, várakozással és befogadókészséggel jöttünk ide. Ha tegnap kapok szót, akkor két stílusgyakorlatot folytattam volna végig. De mivel tegnap este még két felszólalás elhangzott, ami egy új stílust hozott ide, ezért három stílusgyakorlatra kényszerülök. Az első. Tegnap este ketten is a kihívás jegyében szólaltak fel. Mondhatnám Köteles Pál szavaival, hogy az ultimátumot Albert Gábor és Kiss Gy. Csaba fogalmazta meg. Mert ez a két felszólalás nem a dialógusra való fel177
