Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Ezen az egyik képen én egy hőzöngő hólyag vagyok, aki együttműködöm John Bullái és Uncle Sammel, akik mellesleg nagyon magas kamatra szoktak pénzt kölcsönadni szeretve tisztelt Magyar Nemzeti Bankomnak. Ennek a képnek aláírása is van. Eszerint én „von Haus aus” ellenséges beállítottságú alak vagyok - Új Tükör március 8. aki a szülői házból hoztam magammal a bűnös eszméket. Ez a finomnak nem mondható célzás az apámra vág, az 1964-ben meghalt Csurka Péterre, aki ugyan kétségkívül jobboldali beállítottságú író volt a harmincas, negyvenes években, de akit ennek ellenére igazoltak Békésen, ahol a Csurka az egyik legrégibb, kiterjedt református család. Ugyanennek a Csurka Péternek, aki azokban a bizonyos ötvenes években kordélyos kubikusként építette - kétségkívül nem kitörő lelkesedéssel - azt a Dunapentelét, amit most csak bődületes ráfizetéssel tud nem lebontani a népgazdaság, ugyanennek a Csurka Péternek nem sokkal a halála előtt Jegenyék címmel kis novellás kötete jelent meg a Magvetőnél, ugyanannak a Kardos Györgynek a felelős kiadásában, aki velem később életműszerződést kötött, s akitől én halálakor férfias szavakkal vettem búcsút, amit aztán többen felróttak nekem itthon és külföldön egyaránt, tekintettel Kardos Györgynek még börtönbe kerülése előtti magas rangú erőszakszervi tisztként tanúsított magatartására. Bizony, bizony így élünk mi itt Kelet-Közép-Európában „von haus aus.” De hát amennyire természetes, hogy ez ellen a torzkép ellen tiltakozom, annyira természetes, hogy a másik ellen is berzenkedem, noha az sokkal hízelgőbb rám nézve. Ezen a képen én valami kései kuruc kapitány vagyok, aki kerül, amibe kerül, meg meri mondani, aki kiáll, aki beolvas, aki aláír, és nyilatkozik. Erről a képről meg az a komédia-szerző hiányzik, aki ezt a talpas vitéz szegénylegény szerepet se veszi annyira véresen komolyan, hiszen ha száz százalékig bele tudna férni a haza egyik megmentőjének daliás szerepébe, akkor nemcsak azt bizonyítaná be magáról, hogy valóban nagy hólyag, hanem azt is, hogy nem igazi író, hiszen az írót mégis elsősorban az teszi íróvá, hogy felül tud emelkedni még önmagán is és önmaga szerepein is. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy amit mondtam Monoron, Amerikában vagy éppen itt két éve a taggyűlésen, vagy amit aláírtam, azt nem gondolom halálosan komolyan, és azokért nem volnék kész akármikor akármilyen fórum előtt felelni. Minden kétséget kizáróan le kell szögeznem, hogy én elsősorban az én személyes belső szabadságomért küzdők, illetve ezen keresztül a saját írói 173
