Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja dezett bőrű, vénülő, aszott termőfölddel, amelyben nyugszanak őseim, és amelybe megtérek én is mindenképpen. Ha azonban csak ezt az első viszonyulásomat mondanám el, hazudnék. A talaj nedvességtartalma nemcsak mint nagyszívű honfit, hanem mint lóversenyjátékost is közelről érint, mert másként futnak a lovak kemény talajon, s másként esőben, sárban. A puha talajon a fájós lábú, széles patájú ún. sártaposók futnak jól, és ha ilyenkor észnél van az ember, megkeresheti a télikabátra valót. Akármelyik viszonyulásomat elhallgatnám, hamis képet rajzolnék magamról, s hiába, hogy ezzel az elhallgatással ideig-óráig sikereket aratnék az emberek egyik csoportjában, aztán a másiknak a hangsúlyozásával a másikban, pendlizhetnék egész szezonban a Nemzeti Parasztpárt és az ügetőpálya között, de végül valahol csak kibuknék az igazság, és kiderülne, hogy hamis képek felmutatásával, hamis szerepbe bújásokkal semmilyen ügyet nem lehet szolgálni, hogy a hazugság öl, butít és nyomorba dönt, sokszor egész nemzeteket. Azt hiszem, ez ma igen fontos, vigyázni a saját arcunk hitelességére, és mindig nyíltan és őszintén kimondani azt, amit gondolunk. Az egész világ oly mértékig telítve van hazugsággal, hamis reklámfotókkal, hamis bölény- bődülésekkel, hogy egyszerűen nem fér bele több az emberek fülébe, agyába. Egyetlenegy őszinte szónak, önfeledt gesztusnak vagy egy egyszerű tőmondatnak ma olyan hatása van, mint régen a köpölyözésnek a tolulásos emberre, megmenti a gutaütéstől. Ez azonban saját arcunk hitelessége kérdésének csak az egyik oldala, a szubjektív. A másik az, hogy milyen képet terjeszt, hamisít, vagy színez ki rólunk a környezetünk. írókról, közszereplőkről lévén szó, ez különösen fontos, de a nem közszereplő mindennapi embert is nagyon közelről érinti ez a dolog. Emlékezzünk csak: ’56 negyedik negyedévének - hogy most a békesség kedvéért egy senkit sem sértő, de tényszerű megnevezéssel álljak elő - egyik legnagyobb szenzációja a káderlapok kiosztása volt. A legkisebb beosztású dolgozót is szenvedélyesen érdekelte, milyen arcképe bukkan elő a titkos dossziéból. Amikor tehát én most ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a rólam forgalomba hozott arcképekről véleményt mondjak, az nem védekezés és nem támadás, hanem alkotó emberi mivoltomból származó kötelesség. Az általános helyzettisztázáshoz szeretnék hozzájárulni azzal, hogy egy képet, az enyémet megtisztítom. Legyen eggyel több a megtisztított kép, az is valami. 172
