Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Második nap, 1986. november 30. Fekete Gyula (elnök): Tisztelt Közgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Üdvözlöm vendégeinket, Berecz Jánost, Pál Lénárdot, a Központi Bizottság titkárait, Radios Katalint, a Központi Bizottság osztályvezetőjét, Köpeczi Bélát, miniszterünket és minden kedves vendégünket, és utoljára, de nem utolsósorban a tagságunkat. Egy szomorú bejelentéssel kezdem. Miközben mi itt üléseztünk, egyik régi tagunk, Koczogh Ákos meghalt. Kérem, hogy egyperces felállással tisztelegjünk az emlékének! Köszönöm. Van ezenkívül egy bejelentésem. Mint már tegnap is szó volt róla, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetében megalakult az írók szekciója, az írók szakszervezeti csoportja. Az előzetes kérdőlapokra 83 visszajelzés érkezett. Tegnap felhívtuk azoknak a figyelmét, akik ezen kívül is érdeklődnek, akik nem kaptak ilyen kérdőlapot, de érdeklődnek a szakszervezet iránt, maradjanak itt. Nem nagy létszámban maradtunk ugyan itt, de a szekció megalakult és megválasztotta azt az előkészítő bizottságot, amely majd a vezetőségválasztó gyűlést is előkészíti, és közben tartja a kapcsolatot a Művészeti Dolgozók Szakszervezetével. Kérem, hogy a közgyűlés vegye tudomásul bejelentésemet, hogy az írók Szakszervezete megalakult. S ezt vegyük jegyzőkönyvbe. Ha valakinek ellenvetése volna, most szóljon. Ellenvetés nincs? Az írószövetség Közgyűlése egyetértőén tudomásul vette a szakszervezeti csoport megalakítását. A tegnapi vitát tehát folytatjuk. Elsőnek Hubay Miklós kért szót, azzal, hogy szeretne kiegészíteni néhány gondolatot a tegnapi beszámolójából. Következik utána Csurka István. Hubay Miklós: Igen tisztelt Közgyűlés! Úgy illik, hogy engedelmet kéijek az igen tisztelt Közgyűléstől, hogy másodszor szólhassak, miután oly figyelemmel és talán egyetértéssel követte tegnapi, esszének álcázott beszámolómat. Hadd mondjam mentségemre, hogy amit most itt mondani akarok, annak a tegnapi nap képezi anyagát. Az utolsó három oldalt én tegnap, talán észrevehették, átlapoztam. Az volt a legkeserűbb rész, de érezni lehetett, mint egy fluidumot, az igen 167
